Találtunk egy túlélőt a tértivevényes csillagok között

TÉRTIEVÉNYES-CSILLAGOK-nagy

Debreczeny György konok túlélő lírikus. Költészetének avantgárd gyökerei messzire nyúlnak, a múlt század végére, amikor is a szerkesztőségek körül egyre több fura tekintetű, különösen viselkedő, tétova figura lábatlankodott, akiknek a hivatalos álláspont szerint talán jobb lett volna meg sem születniük. Ezek az amúgy szeretetre méltó különcök sem a létezés kozmikus iszonyával, sem a magánéletük hullámveréseivel, sem az őket körülvevő sunyító társadalommal nem tudtak mit kezdeni. Vagy öngyilkosok lettek, vagy az írásba menekültek. Esetleg mindkettő bekövetkezett, természetesen fordított sorrendben. Ja, és Mr. Alkohol is megtette a magáét. Ezek a visszhangtalanságban alkotó ködlovagok a társadalom peremén éltek, a korabeli irodalmi kánon perifériáján alkottak, önként vállalt kirekesztettségben, keserű magányban, ugyanakkor csendes szenvedéstörténetüket megjelenített belső világuk sziporkázó szellemi intenzitása és formai gazdagsága kísérte.

Debreczeny Györgyben erősebb volt az életösztön, ő az írást választotta, precízen adagolt iróniája műveibe menekítette.

A hagyományos metódusú, akadémikus elemzéssel éppen ezért nem érdemes közeledni ezekhez a versekhez. Makacsul ellenállnak a viviszekciónak. Akárha lepkeszárnyról kapargatva gyűjtögetni a hímport. Bennük a látszólag lazán felpetárdázó asszociációkat valami meglepően erős, megismerhetetlen eredetű kohézió tartja össze. Talán az ihlet.

Ebben a kötetben alkalmanként nemcsak frivol, hanem véresen komoly a játék.

Hátborzongató. Olykor.

K. I.

Egy vers a Tértivevényes csillagok című kötetből:

Házi feladat: Krisztinaváros

Itt márványból van a menyasszony
vérből a mező
a mozi pedig maga a Diadal
de a Déli pályaudvaron mindig dél van?

Gyerekkoromban  jártam
a Márvány menyasszony étteremben
halak tátogtak az akváriumban
de nem jött ki hang a szájukon

Gesztenyefái közé
messzeségbe vezető utat álmodtam akkor
kerthelyiségében elüldögélnék
ma is szívesen

A Vérmezőn volt a játszótér
de játszadozott ott a történelem is
Martinovics és társai fejével
ha már úgyis alatta folyik az Ördögárok

Hat évesen még szerettem járni
a Gellérthegy utcai iskolába
elmentem volna lázasan is az iskolába
de nem kelhettem fel az ágyból

Hittanra a krisztinai templomba jártam
azóta tudom hogy isten ott van mindenütt
a pincében a padláson és a tintatartóban
is van belőle egy kis darab

Valahol egy fiók mélyén
megvan az elsőáldozási fénykép
meggyóntam bűneimet feloldozott a pap
és még ostyát is kaptam

Másodikban a közelebbi iskolába irattak
egy hónap elég volt meggyűlölni
a katonás fegyelmet a lengyel szabadsághősről
elnevezett utcában mely Koronaőr volt azelőtt

Másodikban már nem jártam a diákmisére
barátom zsebpénze bánta
a Diadal moziban a matinét
hét évesen a film lett az istenem

Ha valami baj volt velem
mondta is mindig édesanyám
hogy azért van ez
mivel istentől elfordultam

A kishídról és a Győző utcából
alig győztük nézni a gőzösöket
ahogy vizet vesznek és a fordítókorongot
csodálattal néztük a vonatokat

Játszottunk kicsit odébb a Vasutaskertben
de voltak arra javítóműhelyek is
aztán az idő mindezt eltörölte
ma sorompónál fizethetjük parkolási időnket

A pályaudvarról a Balatonra utaztunk
a Déliből Csopakra az északi partra
anyámmal nagyanyámmal
de már eltörölte őket is az idő

Krisztinaváros házi feladat
Pár évet leszámítva mindig itt
éltem és laktam én
utam ide mindig visszahozott

Debreczeny György: térti­vevényes csillagok
204 oldalt, teljes bolti ár 2900 Ft
Syllabux Könyvkiadó, Budapest, 2015