+ Média

Turult klónoztak Magyarországon

dési jános melyik a jobbik

A ragadozó madár – a gondozók és a támogatók szerint – jól van, szépen növekszik, s egyre többet eszik. Táplálékát részben külföldről kell beszerezni.

Dési János: Melyik a Jobbik? – Ab Ovo Kiadó, 2014 – 280 oldal,puha kötés – ISBN 9786155353765

Sokan azt hitték, hogy a turul csak a legendákban létezik, mások meg azt, hogy kihalt, s nem lehet feltámasztani. Nos, itt az idő, hogy vonakodva belássuk: a magyar kriptozoológusok, kiknek sikeréért én egy fillért nem adtam volna, megcsinálták. Ami külföldön fikciós téma (ld. Stallo/Troll-tartók kézikönyve), az Magyarországon a „nagy büdös valóság”. Ami a Jurassic Parkban a T-rex, az Magyarországon a turulmadár.

Már a rendszerváltás után nyilvánvaló, volt, hogy valamiféle atavisztikus turul-igény sokakban feltámadt, de az is egyértelmű(nek látszott), hogy az önjelölt sarlatánok csak ásatag leletekkel házalnak, s nem képesek feltámasztani a madarat. A hajdan talán dicsőséges, de utolsó feltűnésekor már inkább zombira hasonlító madár tenyésztésének ellenzői hamis biztonságtudatba ringatták magukat: ilyesmi nem történhet meg a XXI. században, Európa közepén.

Dehogynem! Mire észbe bekaptunk, már létezett, s helyet talált magának – a legszegényebb falutól a Parlamentig – mindenhol. A kóklernek gondolt kutatókról kiderült, hogy nem a tudásuk, hanem „csak” a ker-népnemzetiesch giccs-erkölcsük csorba. Sokan azt gondolták, hogy a növésben lévő turul zsidót, cigányt és idegent eszik, de kiderült, hogy a madár egyelőre megelégszik a széthazudott múltból sarjadó gyűlöletvirágokkal. A madár növekszik, változik a takarmányigénye, s aki ezt most nem hiszi, az ne csodálkozzon, ha – talán már holnap – a turultápos zacskóban találja magát. Ledarálva, granulálva.

Dési János könyve azt mutatja be, hogy miként jutottunk idáig.

Nincsenek benne szenzációs felfedezések, nincsenek óriási leleplezések, hiszen ezek ma már legfeljebb csak árnyalnák a képet. Dési János csak összegyűjtötte azt, amit eddig is tud(hat)tunk, vagy legalábbis tudnunk kellett volna. Tényeket és adatokat pakol egymás után, és közben segít abban, hogy a töredékekből mi magunk rakjuk össze a turultenyésztők arcképét. Hát, csöppet sem „cuki”!

Meglepő módon a könyv erényei közé tartozik, hogy az ismert/ismerhető eseményekkel és foglalkozik, s bár a jegyzetapparátus kissé nehézkesen használható, ez semmit nem von le a könyv fontosságából.

A 86. Ünnepi Könyvhétre megjelenő kötet, cseppet sem ünnepi – viszont annál fontosabb… Annál fontosabbnak kellene lennie, mint amilyen lesz! Az a baj a MELYIK A JOBBIK? című kötettel, mint az összes többi tényirodalmi munkával: azok fogják megvenni/elolvasni, akik értik és tudják, hogy miről van szó, s pont azokhoz nem fog eljutni, akiket most (meg)érint ez a párt/mozgalom/szellemi irány… Az egyetlen komolyan megcélozható réteg talán az, amelyik látja, de még bagatellizál(hat)ja a problémát.

Félek tőle, a minden magyarázatot elfogadó/elhívő tömegeket így sem lehet elérni. A hit tényleg hegyeket mozgat, s azon sem fogok csodálkozni, ha a turultenyésztők nyíltan felvállalják, hogy ők bizony nyilasok. Szerintem nemsokára azt is meg fogjuk tudni, hogy a „nyilas” meghatározásban sem látnak semmi kivetnivalót, és ennek viselésével tulajdonképpen a Légy jó mindhalálig című regény főhőse előtt tisztelegnek. (Jaj, nem akartam ötletet adni!)

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy

Népszerűek

To Top