Nagy érdeklődés övezte a 011 Alkotócsoport által, Radnai Márk rendezésében készült darabot, amely rendhagyó módon, közösségi finanszírozásból valósult meg. Meglepetést ígértek, meglepődtünk, csak nem úgy, ahogy vártuk.
Két férfi és két nő. Vadászok és áldozatok, önzők és szeretők. Szeretik egymást, de legfőképpen önmagukat. Patrick Marber: Closer című darabja egy bonyolult, és szenvedélyes szerelmi négyszögről szól, amely kis epizódokon keresztül mutatja be az emberi önzőség és birtoklási vágy határtalanságát. Radnai Márk nagyon tudatosan választotta meg a szereplőit, ahogy azt egy nekünk adott interjújában elmondta, Anna és Larry párosát Dobó Kata és Anger Zsolt közti kapcsolatra építette, Osváth Juditot pedig lényegében bedobta a mély vízbe, hiszen a fiatal színészhallgatónak ez volt az első, iskolán kívüli előadása.
Radnai vizuálisan meglepő dolgokra készült,
ami végül – egy jelenetet leszámítva – inkább csak jól működött, mintsem meglepő lett volna. Az nyitójelenetben ugyanis a kórházi háttérzaj kissé zavaró, ami megnehezíti Alice (Osváth Judit) beszédének megértését, hiszen Osváth annyira próbál suttyó lenni, hogy talán kissé túlzásba is viszi, és nem mindig lehet normálisan hallani, amit mond. Érződik, hogy fiatal még és ez az első fellépése, de ahhoz képest ügyesen játszik, bár időnkén fájdalmasan görcsös a játéka, amitől egyáltalán nem hiszem el a karakterét. Dobó Kata ezzel szemben sokkal lazább és életszerűbb, bár sokszor ő sem győz meg arról, hogy épp nem az olvasópróbán van, hanem a premieren. A kémia pedig kétségkívül közte és Anger Zsolt között van meg, de sokkal jobb lenne, ha ez a jellegű vonzalom, inkább Anna és Dan viszonyában mutatkozna meg, hiszen az a szerelmi szál az izgalmasabb, amely tele van vággyal, titokkal és szenvedéllyel. Vagyis lenne, ha ezt látnám a színpadon, de nem látom. Ez a páros azonban úgy viselkedik minden jelenetben, mint két idegen. A vágyakozásnak a szikráját sem látom, pedig Anna egy évig csalja vele a férjét, az ezt megelőző időszak azonban érzelmileg semlegesnek tűnik kettejük között, talán túl kevés az idő, vagy túl sok a váltakozó jelenet, amelyben ezt nem sikerült megmutatni.
A szakítás Fotók: Gordon Eszter
Vizuálisan azonban valóban érdekes a darab, Radnai jól kihasználja a teret és kevés elemből is tartalmas látványképet tud kihozni. A falon nagyszerűek a vetítések, a chat jelenet pedig hallhatóan a legszórakoztatóbb mind közül. A beígért túlfűtött erotika azonban csak verbálisan van jelen, de ezt nagyon szereti a közönség a „geciszomjas” és hasonló kifejezéseknél elégedetten röffen fel mindenki, én azonban szívesebben nézném a szereplők kínlódását, ahogy szépen, lassan felemésztik egymást és önmagukat is, vágyaik elérésének érdekében, azonban ez csak az utolsó jelenetnél jön le, ahol hasonló érzésem van, mint a chat-es epizódnál, mintha az lett volna a cél, hogy erotikával és szexsszel etessék meg a nézők, aki elégedetten és kikacagva indul majd haza.
Visszatekintve az egész darabra, lehet, hogy Radnai direkt hagyta angolosan a szereplőit, arra alapozva, hogy így majd nagyobbat üt a vége, mert az ütött. Hirtelen Osváth Judit játéka is érdekes lesz, eltűnik a görcsösség és hihető, őszinte reakciókat látunk tőle. A nagy szakítós jelenetben összesűrűsödik minden jó ebből a produkcióból, a két elválás párhuzamos bemutatása zseniális, a színészek pedig mindent beletesznek karakterükbe, csak kár, hogy erre a darab végéig kellett várni.
011 Alkotócsoport: Closer, Átrium Film-Színház, május 11.
Én is láttam a Closert, és nagyon nem tetszett.
Nem a rendezéssel volt bajom (nem értek hozzá), hanem magával a darabbal. Egy regényben, színdarabban hús-vér embereknek kell szerepelni. Az nem irodalmi mű, ami egyszerűen azt mondja: X beleszeret Y-ba, vagy N és M egyaránt O-t szereti, netán P megöli Q-t.
Élő embereket kellene bemutatni, meg kellene ismerni a szereplőket, megtudni róluk MIÉRT csinálják ezt vagy azt, MIÉRT szeretik vagy nem szeretik ők a másik.
Ebben a darabban én semmit se tudtam meg a szereplőkről. Nem tudtam meg milyen ember a két nő és a két férfi, miért gondolkoznak így vagy úgy. Mindössze nevek voltak, nem élő emberek.
Ez a darab mindössze abból akar megélni – szerintem – hogy felkelti az érdeklődést azáltal: itt szexről lesz szó. Ehhez azonban nem kell színházba menni.