Tényleg elég jól elvoltunk eddig faszhelikopter nélkül, sőt, be kell valljuk őszintén, erről a kevésbé Leonardói magasságról csak most értesültünk. Mert ugyan keressük szorgalmasan a bolygó elhagyásához szükséges repülő eszközöket, de a tudomány legújabb találmányait sosem sejtettük éppen egy valóságshow-szereplő alsónadrágjában. Micsoda felszínesség!
Furcsa, de Aurelió bekerült a hazai kulturális tér legizgalmasabb és legrégebbi vitáinak az epicentrumába. A népi-urbánus, konzervatív-liberális egymásnak feszülés, a világ nagy kérdéseinek gyökeresen eltérő megközelítése, a Németh László kontra Ignotus-szal leírható felfogáskülönbség most a konzummédia egyik legnézettebb felületével került közösségbe.
„Az Abigéltől harminc év alatt sikerült eljutni Aurélió faszhelikopteréig. Félve mondom, hogy ezért kár volt rendszert váltani.”
Történt, hogy Bayer Zsolt interjút adott. Nem is akármilyet, őszintét. Amihez kellett egy partner, Nagy József, aki a nemzeti-keresztény krédó mértékadó publicistájával élete legfontosabb beszélgetését készítette el a Hír24 számára. Ebben a felületes kérdésektől (kétmilliós helyett egymilliót keres, tízből jó ha kétszer élvezi a kötelező megmondást a 3600-4500 karakteren, nem is gondolja ám Tóta W-t rasszistának) eljutunk a létezést érintő mélységekig is.
De kezdjük a szemlét a felszínen:
Amikor a kilencvenes évek elején megjelent az első kötetem, a Tündértemető, az egész liberális oldal leírta, hogy én vagyok a legtehetségesebb ifjú. Aztán a többinél már nem. Mindegy. Már csak ezt írnám.
Miért nem teszi?
Ön miből él?
Hát, nem havi két misiből.
Nekem sincs havi két misim.
Az a legenda, hogy Bayer Zsolt négyszeres pénzért hagyta ott Széles Gábor kedvéért a Magyar Nemzetet: nettó ötszázról nettó kétmillióra nőtt a fizetése.
Nincs két misi. Havi egy misi van.
A publicisztika felelősségéről így nyilatkozik Bayer:
Nagyon nagy tétje van! Pont ezért itt és most muszáj ünnepélyesen beismerni, bevallani, hogy túlságosan rabjai vagyunk politikai ketrecünknek, elfogultságainknak, beidegződéseinknek, haragjainknak, sértődéseinknek, gyűlöleteinknek. Ha nem így lenne, ezerszer hasznosabb, előremutatóbb lenne a magyar médiának legalább a publicisztika része. Ráadásul már így is szomorkásan kiszámíthatóak vagyunk, a pályán lévők közül bármelyikünk meg tudná írni a másik publicisztikáját. Siralmas. Tényleg unalmas.
Aztán hamarosan kulminál a diskurzus, és dolgozni kezd a csehovi pisztoly.
Visszatérve a világra: ha egy marslakóval megnézetnénk az 1976-ban forgatott Abigél című sorozatot, aztán meg a Való Világ hetedik szériáját 2014-ből, az RTL Klubról, benne a nem tudom, kinek a faszhelikopterével… Hogy is hívták azt a faszt?
Aurélió.
Az! Ahogy Aurélió pörgeti a faszát! És aztán megkérdeznénk a marslakót, hogy ön szerint melyik volt a klasszabb, az emberibb, a humánusabb világ, bizonyára azt mondaná, hogy nincs kérdés, mert az ott érték, ez meg egy rakás szar. Az Abigéltől harminc év alatt sikerült eljutni Aurélió faszhelikopteréig. Félve mondom, hogy ezért kár volt rendszert váltani. Ha a szabadságunk célja ez, akkor mi végre a szabadság? Tényleg ezt akartuk?
Nem kell szabadság?
Hogyne kéne! De így nem jó. Így nincs értelme.
Semjénhez fűződő régi barátsága, az általa sosem bírált Orbánról vallott nézete, a Nagy Simicska-rejtély, az orgoványozás és cigányozás miatt érzett megbánása, és még a vasárnapi zárva tartás is szóba kerül, mire eljutunk a várva várt apokalipszishez:
Örül a netesedésnek?
A legkevésbé sem. Az internet maga Bábel tornya. Nincs rettenetesebb annál, mint amikor a legutolsó proli is nyilvánossághoz jut.
Ne prolizzunk, mondjunk bunkót. Hiszen a proli az a munkás. Bérből élő, keményen dolgozó kisember.
Én általában tudatosan prolizok. Mert nem tudom nem észrevenni, hogy ebben az országban mindenki büdös parasztozik meg bunkó parasztozik. Ez negyven év kommunizmusának egyik szörnyű hagyatéka. És a legönfeledtebben a büdös bunkó prolik büdös bunkó parasztoznak. De az ön kedvéért írjunk bunkót. Szóval félelmetes, amikor a legutolsó bunkó is következmény nélkül megnyilvánulhat, és az ezáltal létrehozott virtuális tér önálló életre kel. Nem tudom, mi lehet ennek a vége.
Mégis mi?
Valami végzetes szellemi és lelki összeomlás. Ezt vizionálom… De hát én ilyen apokaliptikus pali vagyok.
Nevezettek közül egyelőre a méltán-méltatlanul lefaszozott VV Aurelió szólalt meg az érintettség okán. Megtudta, hogy Bayer Zsolt létezik. Már megérte?
„A farkam nagyon megtisztelve érzi magát, hogy ez a Bayer Zsolt a szájára vette. Igazából azt sem tudom, hogy ki ez, de az biztos, hogy fele annyira sem híres, mint én. Nagyon örülök, hogy ennyire el van foglalva a faszommal, végre a férfiak is foglalkoznak vele. És hogy hova jutott ez a világ? Lehetne arról is beszélni, hogy ötven éve nem lehetett volna felvállaltan meleg egy politikus vagy egy színész. Ki gondolta volna ötven éve, hogy egy nő-férfi Conchita Wurst nyeri az Eurovíziót? Meg hogy a németek rúgnak a braziloknak az elődöntőben? Ez a Bayer vakarja ki a csipát a szeméből, mert ez a 21. század, haladunk a korral. Ezt vagy elfogadja, vagy költözzön vissza az őskorba” – mondta a Hír24-nek VV Aurelio.
Egyelőre itt tartunk. Kérdezzük meg Németh Lászlót és Ignotust, hogy látják a kialakult helyzetet?
