+ Vers

Hogy érzik magukat a gyerekeink?

gyerekek

A gyerekek tekintete tükör, melyben az általunk, felnőttek által köréjük teremtett világot élesebben, tisztábban láthatjuk, mint saját előítéletektől, felszedett maníroktól, félelmektől és önös/önző érdekektől homályos szemünkkel.

Szücs Boglárka

Elemek

 

Víz voltam, most jég leszek,

Olvadtam, jött a meleg.

Pára lettem, aztán dér,

Hé emberek, itt a tél!

 

Szikra voltam, tűz lettem,

Éhes voltam, fát ettem.

Meleg vagyok, jól vigyázz,

Ne érj hozzám, ne hibázz!

 

Fuvallattal érkeztem,

Szél lettem, nem fékeztem.

Orkánná vált porcikám,

S lett belőlem hurrikán.

 

Humuszban bő talajom,

Akár egy birodalom.

Sok lénynek élőhelye

Ez a Földnek lényege.

 

Szigetvári Zsófia Petra:

Nem akarunk háborút

(a nagy háború emlékére)

 

Nem akarunk háborút,

Fekete zászlót, tankok moraját,

Lepusztult házakat, gyerekek sírását.

 

Nem akarunk háborút!

Mély csönd van a kies főutakon,

Császárként járkál ott a Fájdalom,

Süvítő szél kíséri a bút.

 

Nem akarunk háborút.

Puskák, tankok döreje száll,

Nem menekül, aki útjukba áll.

 

Nem akarunk háborút!

A kályha előtt összekuporodunk,

Egy szép mesét újra meghallgatunk,

Lehet, hogy ez a legutolsó álmunk.

 

Képzeljétek, van egy hely, ami szebb és jobb, mint ez a világ!

Ott nincs öldöklés, a bánat szót nem ismerik.

Mindenki szeret mindenkit.

Nem becsmérlik egymást az emberek; akit szidnak, az keblére vonja az ellenségeket.

Béke.

Itt, e földön is sokan keresik e helyet, pedig az orrunk előtt piheg.

De az ember önfejű, csak az jó, amit ő mond, semmi más.

Ezért biztatlak hát titeket, hallgassátok meg a többieket!

Abban a gyönyörű országban azért nincs gyűlölet, mert egymásra figyel a szeretet.

 

Nem akarunk háborút.

Bízom nagyanyám szavaiban,

Sosem kételkedtem tanaiban.

 

Nem akarunk háborút!

Vér fröccsen utcánk kövére,

Asszonyok! Sietve le a pincébe!

Rohanunk a lépcsőn az óvóhelyre.

 

Nem akarunk háborút.

Bomba csapódik közénk,

Fekete ruhás alak lépked felém.

 

Nem akarunk háborút!

Üvöltöm nagyapám meséjét…

Kinyújtja hófehér, csontos kezét,

„Gyere, vár már téged a békesség.”

 

Gratulálunk a nyerteseknek!

A költészet napjára beküldött pályaművek itt olvashatók el!

Oldalak: 1 2 3

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy

Népszerűek

To Top