Lehet, hogy Gyermelyhez tartozó Gyarmatpuszta fáit még Sándor Móric (1805-1878) gróf idejében ültették, de még ezek a fák sem láttak ilyesmit. Pláne, velük nem történt!
Gyarmatpuszta – talán az Ördöglovasnak köszönhetően is – olyan hely, ahol még a Költészet Napja is egy hétig tart, s szervező helyiek nem csak a kultúrára, de a tájra is odafigyelnek:
versekbe öltöztették a fákat!
A Költészet Napján indított akcióra bárki elküldhette kedvenc versét, amit aztán a helyiek installáltak kíméletesen – Nem ám százas szeggel! – az évszázados fasor fáira. A verssorokkal díszített fasorban andalogva egy pillanatra talán egységben láthatjuk, a tájat, a természetet és az egyszer építő, máskor romboló emberi kultúrát is.
A Költészet Napjának eseményei között érdemes megemlíteni az ilyen kezdeményezéseket is, pláne, hogy az izgalmas záróesemény még előttünk van.
A 18-i rendezvény részletei elérhetők a „Gyarmatpuszta barátai” közösségi oldalon.
Azt már csak kultúrtörténeti érdekességként jegyezzük meg, hogy a gyarmatpusztai családi sírboltban nyugvó Sándor Móricz gróf miatt még Áder János köztársasági elnöknek is köze van szegről-végről a versekkel ékes gyarmati fákhoz, hiszen az ő rezidenciájaként szolgáló Sándor-palotát gróf Sándor Móric apja építtette.
A fotókat Tóth Ágnes és Zalán Klára készítették.
Megkérdeztük a szakembert: Volt-e nálunk rendszerváltás?
Kódis János 59 éves váltókezelő a Pusztagödöri vasútállomáson. Negyvenöt éve van a szakmában, de ha hozzá vesszük, hogy az apja is váltókezelő volt, nyolcvan éves szakmai múltat mondhat magáénak. Az első kérdésünk az volt, ami mindnyájunkat foglalkoztat, mindennapos vita tárgya:
— János bácsi, volt-e nálunk rendszerváltás?
— Volt a rosseb fiam!
— És miért nem volt?
— Azér gyerekem, mert a vágány a régi maradt! Látod, ez itt a váltó. Ennek van két állása. Vagy jobbra döntöm, vagy balra. Oszt ezzel a böhöm nagy súllyal kell működtetni. Ez a váltó eredetileg jobbos vót, aztán jöttek a kommunisták, oszt kezdték piszkálni. De meg se bírták emelni, míg az oroszok be nem jöttek. Azok osztán átlökték nekik balra.
— Ettől megváltozott valami János bácsi?
— Meg ám fiam!
— Micsoda?
— Hát kifele mindig tele vagon ment, befele meg az üres vagon gyütt, osztán annak is örültünk.
— Miért?
— Hát, hogy legalább a vagont visszaadták!
— Mostanában, hogy van ez?
— Hát kérem, most a váltót megint jobbra állították, oszt azóta, megszűnt a forgalom.
— Magának jobb lett ettől János bácsi?
— Hát, ha csak attól nem, hogy azóta, semmi dolgom nincs. Ha nem így vónék nyugdíj előtt, hát már munkanélküli vónék, mint a gyerekeim.
— Ők mit csinálnak?
— Ők igazi kódisok.
— Miért?
— Mert kilökték Őket a holtvágányra.
— Az melyik János bácsi?
— Az amék nem vezet sehova!
— 1990