Amerikai függetlenek kategóriában mutatták be a Titanic Filmfesztiválon a Megmaradt Alice-nek (Still Alice) című filmdrámát Wash Westmoreland és Richard Glatzer rendezésében. Ezért az alakításáért Julianne Moore Oscar-díjat kapott.
Alice elismert nyelvészprofesszorként dolgozik, férjével (Alec Baldwin) boldog házasságban élnek, van három gyermekük, és hamarosan érkeznek az unokák is. Eddig minden szép és jó, ám az 50 éves nő azon kapja magát, hogy egyre többször felejt el szavakat. Villámcsapásként éri a hír: korai megjelenésű Alzheimer-kórban szenved, és a betegségért felelős gént gyermekei is hordozhatják.
Amikor elolvastam a Megmaradt Alice-nek történetét, éreztem, hogy egy lassú folyású, súlyos és nyomasztó drámát látok majd. Olyasmit, mint például a Téli vendég. A sztori már önmagában fájdalmasan ironikus: pont egy sikeres nyelvészprofesszort sújt az a kór, ami szép lassan alapvető szavakat is elfeledtet vele. A másik érdekes aspektus, hogy egy 50 éves nőnek kell megküzdenie a betegséggel. Emiatt még inkább átérezzük a helyzet drámaiságát, még közelebb érezzük magunkhoz a láthatatlan ellenséget.
Alec Baldwin és Julianne Moore
A film annyira szép, idilli képekkel indít, hogy zsigereinkben érezzük, itt valami rettenet van készülőben. Julianne Moore valóban zseniális alakítást nyújt: visszafogott, mégis az első perctől kezdve együtt lélegzünk vele. Akárcsak főszereplőnk, mi is megrémülünk, amikor az első vészjósló tüneteket produkálja. Ellenben az Alice férjét játszó Alec Baldwin nem sokat tesz hozzá az alkotáshoz. Legalábbis azon kívül, hogy mindig jólfésült és hihetetlenül nyugodt. Emellett Kristen Stewart bárgyú tekintete sem passzol túlságosan a dramaturgiához, de nem is ők állnak a középpontban. Ha a színészek mindegyike nem is tudott felnőni a feladathoz és Julianne Moore-hoz, az operatőri munkára nem lehet panasz. Megkapóan szép snittek váltogatják egymást, a kamera mozgása sokszor egy az egyben tükrözi Alice lelkiállapotát. Az idő fájdalmas múlását egy vissza-visszatérő drámai zongoradallam jelzi. Márpedig az idő fontos szerepet kap a filmben, Alice számára ez az igazi ellenség, betegsége ugyanis visszafordíthatatlan.
A Megmaradt Alice-nek egy percig sem megy át csöpögős hollywoodi giccsparádéba, ugyanakkor egy független filmtől kicsit többet vártam volna. A történet valóban megható, Julianne Moore nagyszerűen játszik, mégis hiányzott az a plusz, ami miatt a stáblista lepörgése után is ott ülök döbbenten a moziszékben.
