Nyárig készül el az új Garaczi-regény, Wünsch híd lesz a címe

garaczi és Ildikó

Korábban hírül adtuk, hogy 2014 szeptember elsejétől újra magyar városi írója van Graznak, Garaczi László személyében. Garaczi a huszadik városi író Graz történetében, az elmúlt fél évről, a tapasztalatairól beszélgettünk vele.

Hogy telt az elmúlt időszak? Milyen egy városi író hétköznapja?

Sűrű félév volt, folytattuk az otthon megkezdett munkákat, több itteni projekthez is csatlakoztunk, intéztük a Hazai Alapítvány ügyeit, és persze közben különböző okokból többször jártunk otthon is. A hétköznapok amúgy többnyire ugyanolyanok, mint bárhol: napközben ülünk a számítógép előtt és dolgozunk, délután, este pedig bevásárlunk, sportolunk, ismerősökkel találkozunk, rendezvényekre járunk.

Gyönyörű helyen laktok, fent a Schlossbergen a város központjában, rá is láttok és benne is vagytok a városban. Milyen a kettős perspektíva?

Tényleg érdekesek a gyors váltások, itt fent csönd, madárcsicsergés, fák, bokrok, öt perc alatt viszont lent vagyunk a belváros közepén. Most pl. éppen felszűrődnek valami tüntetésnek a dübörgő hangjai, de mintha csak valami távoli tévéközvetítés lenne, a valóság „égi mása”. Írói szempontból tényleg ideális hely.

garaczi

Kilátás a Schlossbergről

 

Rengeteg rendezvényen vesztek részt, milyen az osztrák irodalmi/kulturális élet?

Eleven, rengeteg a program, most ért véget a filmhét, de állandóan új kiállítások nyílnak, színházi bemutatók, koncertek stb. Két jelentős irodalmi magazin működik a városban, a lichtungen és a Manuskripte, folyamatosan zajlanak a lapbemutatók, felolvasások, fiatal írók bemutatása stb.

Milyen projektekben vesztek részt? Említettél egy első világháborúval kapcsolatos antológiát…

Igen, volt a Hemd antológia, ami az első világháborúval foglalkozott, ebben a feleségemmel, Ildikóval együtt vettünk részt, csakúgy mint egy színházi projektben, ami a Hamlet egy sajátos megközelítése lesz, áprilisi bemutatóval. A két folyóiratban is publikáltunk, és úgy tűnik, fogunk is, volt felolvasásom a könyvtárban, a minoritáknál és a Literaturhaus-ban. Egy itt élő osztrák költővel, Helwig Brunnerrel egymás műveiből fordítottunk egy csokornyi válogatást, ezek is nagyjából most készültek el. A magyar kávézóban is olvastunk fel magyar közönségnek, ide még lehet, hogy eljön Horváth Gergely és Czinki Feri az Egy lemúr vallomásai című előadással. Ősszel megjelenik a Metaxa című könyvem a Droschl Verlagnal, ezzel kapcsolatban is voltak tennivalóink.

garaczi

Tanultok németül?

Ildikónak jobban megy, de van ugye ez a szokásos csapdahelyzet, hogy nem érdemes németül megszólalni, ha utána úgyis angolra váltunk. A legjobb taktika kevesebbet mutatni, mint amennyit tudsz, ami viszont nem igazán szolgálja a tanulást.

„Garaczi László követi és kommentálja Magyarország politikáját. (…) De az elbeszéléseiben és esszéiben is gyakran bírálja a korának jelenségeit, politikáját.“ – ezzel is indokolta a döntését a bizottság, és a FB-on látni, hogy nem változott semmit. Vagy?

Lehet, hogy a FB nem teljesen mérvadó ebben, valószínűleg több ilyen posztom van, mint amennyire valójában érdekel a politika. A munkámat például alig-alig érinti, nem tekintem különleges vagy kiemelt témának. Ettől függetlenül nyomasztónak látom, ami otthon zajlik, és nem csak az elmúlt öt évben. A szegénység és tudatlanság miatt az emberek fejére lehet önteni ezt a szörnyű maszlagot. Olyan országban szeretnék élni, ahol nem tudjuk a miniszterelnök nevét, mint ahogy az a jó bíró, akire nem emlékszünk meccs után. Nálunk mintha nem játékosok, hanem huszonkét mozgássérült bíró rohangálna a pályán, rémületesen színvonaltalan és alattomos játékot produkálva. A közönség pedig őrjöng a lelátón. Nehéz ehhez a jelenethez értelmesen viszonyulni. Ha látok valami biztató jelet vagy valami igazán durva „szabálytalanságot”, megosztom a falamon, de ez az egész nem befolyásolja a mindennapjaimat.

Mondtad, hogy sok a munka, hogy áll a „lemur-sorozat“?

Szeretném nyárig befejezni a következő részt, Wünsch híd lesz a címe. Igazából most kezdem a finomhangolást, polírozást. A napokban találkozom a Magvető kiadó új vezetőivel, hogy beszéljünk a közös tervekről, a saját könyvem mellett Hazai Attila poszthumusz kötetéről is, amit az alapítványunk állított össze és hagyatékban maradt új novellákat tartalmaz.