Az e-mailek és mobiltelefonok szépen lassan kicsinálják a klasszikus levelezés műfaját és egyre kevesebben vannak azok, akik még szorgalmasan körmölik a papírra írt üzeneteket. A régen még prominensnek számító levelezésnek a híres művészek között is akadtak hívei, akik sokszor egy mezei küldemény írása során sem tudtak kibújni a bőrükből és kreatívabbnál kreatívabb megoldásokkal tupírozták fel az írásos mondandót. Frida Kahlo rúzsos szájjal esett neki a szerelméről szóló levelének, míg Man Ray egy önarcképpel cicomázta ki a barátjának írt irománya nagy részét.
Tény, hogy vannak olyan esetek, amikor a szavak egyszerűen nem elegendőek érzéseink kifejezéséhez. Ha a szerző ráadásul egy vizuális művészzseni, még nagyobb esély van arra, hogy az egyszerűnek indult levél egy komplett alkotásba csapjon át, ábrákkal, grafikákkal, rajzokkal megbolondítva a küldeményt. Liza Kirwin könyvében, a More, than words-ben (A szavaknál több) olyan elismert művészek (eredetileg privátnak szánt) irományaira csorgathatjuk a nyálunk, mint Frida Kahlo, Man Ray, Andy Warhol, Gio Ponti, Antoine de Saint-Exupéry vagy Yves Saint-Lorent. A vizuális effektekkel megspékelt levelek az érzelmi skála valamennyi lépcsőfokát megmásszák: van köztük humoros, extravagáns, de időnként keserűségbe és szomorúságba fulladó levél is. A kreatív karikatúrák, rajzok, matricák közelebb visznek minket a szerzők lelkivilágához és egy csepp szeletet kapunk a híres alkotók privát életéből is, melyben az átlag emberéhez hasonlóan szerepet kap az öröm, a siker, a szerelem és vágy, a csalódás vagy éppen a frusztráció.
A grafikus, Paul Bransom levele Helen Ireland Hayshoz
Walter Kuhn amerikai festő egy feleségének szánt levelében így fogalmaz:
Egy dolgot nem kellene elfelejteni: a szavak ereje limitált.
A művész szavaival induló könyv tökéletes példája annak, hogy bizonyos alkotóknak az illusztráció többet jelent holmi díszes kiegészítőnél és másodlagos kommunikációs eszközként, mert számukra a grafika a legjobb módszer személyes érzelmeik kifejezésére.
Alfred Joseph Frueh illusztrátor, karikaturista a hajtogatott levelek híve volt.
Ellentétben a közismert mesterművektől, melyek múzeumok falain vagy albumokban hirdetik alkotójuk zsenialitását, ezeket a vizuális kreációkat soha nem szánták nyilvánosságra, ahogy arra sem, hogy az eredeti címzetten kívül bárki megtekinthesse azokat. A More than words-ben felfedett intim levelek által az olvasó egy rövid betekintést nyerhet a művészek személyes életébe és legbensőségesebb alkotásaiba. Liza Kirwin könyve egy fantasztikus kollekció művészek privát leveleiből, melyeket hosszas kutatómunka után a Smithsonian Archívumból bányászott ki. A gyűjtemény 90 darab, időnként művészi alkotásokkal is felérő leveleket, jegyzeteteket, köszönőleveleket, képeslapokat és kedveskedő üzeneteteket tartalmaz. Amint az várható, a művészek privát művei ugyanolyan egyedülállóak és élénkek, mint híres alkotásiak.
Levél a’la Gladys Nilsson
Frida Kahlo művészkörökben az egyik legtermékenyebb levélírónak számított. Intim és csodálatosan illusztrált irományait elsősorban szerelmének, Diego Riveranak címezte. Kirwin könyvében egy olyan levelét láthatjuk, mely ugyan asszisztensének íródott, de témája ismét a szeretett férfi volt. A festőnő Emmy Lou Packardnak hálálkodik, amiért az ápolta a korában betegeskedő Rivirat. Annak ellenére, hogy a pár már egy évvel korábban elvált, Kahlo csóknyomokkal illusztrálja a levelet.
Csókold meg Diegot a nevemben és mondd meg neki, hogy jobban szeretem, mint a saját életem!
Kahlo és Rivera néhány héttel később újra összeházasodott és az asszony haláláig együtt maradtak. A férfi évekkel később úgy emlékszik első találkozására a tinédzser Kahloval, mint a legfontosabb tényre, mely meghatározta az életét.
A szürrealizmus mestere, Man Ray egy párizsi amerikai bárban firkantotta le önportréját Julian Edmin Levi számára, nem sokkal az 1929-es tőzsdekrach előtt.
Vannak olyan gyakorlatias problémák, melyekre a szavak képtelenek megoldást nyújtani: ilyenek például az irányok meghatározása. A mobiltelefon atyja, Alexander Calder egy kézzel rajzol levélben magyarázza el a saját házához vezető utat a Ben Shahn művésznek. A meghívóban használt éles formák és merész színek egy komplett absztrakt kompozíciót tesznek ki, mely kissé hajaz Calder ikonikus telefonjainak egyikére.
Andy Warhol szintén le sem tagadhatná 1949-ben kézzel írt levelét, mely egyszerre bizarr és vicces. Tökéletes bizonyítéka annak, hogy vérbeli Twitter művész válhatott volna belőle.
„Lediplomáztam a Carnegie Tech-ben, most New Yorkban vagyok, ahol folyamatosan költözködöm az egyik csótányos lakásból a másikba.”
A legendás francia divattervező, Yves Saint-Laurent levele kedves barátjának, a Vogue akkori művészeti igazgatójának, Alexander Libermannak íródott. A művész éppen Marrakech-i lakásában töltötte idejét, ezért levelének szövegét egy tradicionális iszlám ruhába „csomagolta”. A textus hátterében stílszerűen marokkói minták nyüzsögnek, ezzel is utalva a levél írójának tartózkodási helyére.
A Kisherceg szerzője Antoine de Saint-Exupéry nem sokkal a híres mestermű előtt írta ezt a barátjának írt kéziratot, amit illusztrált is a később világhírűvé vált szereplővel. A levél egy vacsorameghívásba bújtatott bejelentés, melyben Exupéry büszkén elmondja, hogy a könyv végre elkészült és ő mérhetetlenül büszke rá.
