+ Interjú

Juhász Anna: nagy érték köztünk élő alkotókat megismerni

Juhász Anna

A híres költő lánya szenvedélyesen tartja életben a nagy múltú kávéházak irodalmi lüktetését. Műhelytitkok mellett az állami televízióról és a meztelenkedésről, mint provokációról is szó esett.

A Hadik, a New York és a Centrál kávéházakba szervezett irodalmi beszélgetéseid mellett, most már galériában is hasonló estéket szervezel és moderálsz. Mi motivál a munkádban?

Nekem az irodalom édesapám (Juhász Ferenc) révén, mindig is meghatározó élmény volt gyerekkorom óta. Otthonunkban minden hétvégén nagy társaság jött össze, afféle szalonná alakult a családi ház. Így nőttem fel: érdekes emberek, alkotók, tudósok, gondolkodók beszélgetnek és vitatják meg a művészet és közélet témáit. Ezt mindig  teremtő légkörnek éreztem és szeretném ezt az élményt másoknak is átadni, ezért szervezek irodalmi esteket. Nem (csak) az a célom, hogy bizonyos könyveket népszerűsítsek, hanem az, hogy a művészeket emberségükben mutassam be.  Ez a megtapasztalt személyes szál minden munkámban benne van. Ha ismered a másikat, az egy bázist ad.

Az irodalmi kávéházak mellett, hogyan jött képbe a művészeti galéria?

A képzőművészet kiskorom óta ismert, izgató, felfedeznivaló terület. A Kieselbach Galéria tulajdonosával, Kieselbach Tamással már évek óta baráti-szakmai viszonyt ápolok és egy ideje elkezdtünk közösen gondolkodni a Kieselbach Galériához fűződő könyvek kapcsán. Ő kiváló művészettörténész, éles szeme, jó ízlése, s nyitott szíve van Magyarország történetére, és annak megismerésére, megismertetésére. Nagyon fontos számára, hogy a Galéria tevékenységi körében a kezdetektől a könyv is jelen legyen. A kiállítások és aukciók mellett immáron a harmincötödik Kieselbach kötet látott napvilágot. Kiadványai olyan könyvek, amelyek személyes sorsokon keresztül kapcsolódnak művészethez és történelemhez. Ilyen kötet például Sassy Attila Ópium-álmok című albuma is. (A bemutatóról szóló tudósításunkat itt olvashatják)

Juhász Anna

Juhász Anna és Juhász Ferenc.

A Petőfi Irodalmi Múzeumban nemrégiben volt egy Művészbarátságok című beszélgetés, ahol Esterházy Péter, Dés László és Szüts Miklós vettek részt. Ott elhangzott az az igény, hogy jó lenne, ha a közszolgálati televízió közvetítené az ilyen beszélgetéseket. Te mit gondolsz erről?

Abszolút úgy gondolom, hogy a közszolgálati tv-nek ez valóban feladata lenne. A PIM egyébként az ilyen eseményeit élőben szokta az interneten közvetíteni, ami önmagában nagy dolog. Ezt mi is be fogjuk vezetni itt, a Hadikban, mert fontosnak tartom, hogy ilyen bensőséges beszélgetések széles közönség elé jussanak el. Ide az Újbuda Tv szokott kijönni, ami nagyon jó, de nyilván a nézettsége alacsonyabb, mint a közszolgálati adóknak. Szerintem a televíziónak az lenne a feladata, hogy szolgálja és tanítsa az embereket, mert bárki bármit mond, lenne, sőt van fogékonyság értékes tartalmakra, kultúrára – ez tükröződik magas látogatottságú programjainkon. Azt talán megértem, hogy egy kereskedelmi csatornán nem könnyű irodalmi estekről közvetíteni, de az állami televíziónak kötelessége lenne, hogy olyan kulturális tartalmakat adjanak jó műsoridőben, amivel az emberek gazdagodnak. Én ezzel kapcsolatban nagyon optimista vagyok, mert amikor öt évvel ezelőtt elkezdtem a Hadik Kávéházban az irodalmi esteket, sokan szkeptikusak voltak, azt mondták, ez senkit sem fog érdekelni, mondván úgy sem olvasnak már az emberek. Szerintem minden a kommunikáción és a tálaláson múlik. Az én módszerem a leírt és megmutatott művön, szerepen, könyvön kívül a művész bemutatása: ha személyes szálon, barátságokon, szerelmeken, emberi sorsokon keresztül közelítünk meg egy művet, vagy alkotóját, sokak számára érdekesebbé válhat. Nagyon nagy érték köztünk élő alkotókat megismerni.  Éppen ezért tervezem egy youtube csatorna elindítását, ahova feltölteném ezeket a beszélgetéseket, a kávéházi esteket.

Mit gondolsz a kortárs magyar női írókról, költőkről?

Én nem tenném őket külön kategóriába, nem gondolom azt, hogy van férfi irodalom meg női irodalom, azt gondolom, hogy jó vagy rossz szövegek vannak, függetlenül az író nemétől. A nagynéném, Gutai Magda költő műveiben olyan szintű érzékenységgel találkoztam, amivel másnál soha és nem gondolom, hogy ez azért volt, mert nő volt, hanem mert ez volt ő maga, a nemétől függetlenül. Én abban hiszek, hogy vannak kiválasztott emberek. Ugyanígy Tóth Krisztina, Szabó T. Anna, Rakovszky Zsuzsa, Nemes Nagy Ágnes vagy épp Kaffka Margit: kiváló, különleges világot teremtő alkotók, irodalmunk nagyjai.

Az utóbbi időben többen felfigyeltek Viola Szandrára. Neked mi a véleményed arról, amit csinál?

Azt gondolom, hogy ő egy elég feltűnő jelenség, aki még keresi magát, formában, stílusban, egyediségben. Az, amit ő csinál egy nyilvánvaló provokáció, ezt ő maga gerjeszti. Tőlem távol áll ez a világ – a maga megmutatni vágyásával, feltűnésével, stílusával -, de azt fontosnak tartom, hogy ő ezzel az irodalomra szeretné felhívni az emberek figyelmét. Én is ezt csinálom, csak más eszközökkel. Nyilván egy női mellen izgalmas lehet a vers is a Blikkben, csak az egy teljesen más közeg. Nagyon fontos ugyanakkor a belátás: hogy tudjuk, minek hol van a helye.

Forrás: az első kép Zombor Edina munkája.

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Népszerűek

To Top