A deviáns Jézust ismételten megfeszíti a homofóbia

Martin C. Putna: János nevében – Kalligram, Pozsony, 2015 – fordította: Csehy Zoltán – keménykötés, védőborítóval, 2008 oldal – ISBN 9788081018718

…Amennyiben Krisztus nem deviáns, jövendölése az együttérzés és igazságosság mennyei királyságáról immár irreleváns. Amennyiben Krisztus nem deviáns, az evangélium többé nem a deviánsok örömhíre, hanem az elnyomás dokumentuma. Amennyiben Krisztus nem deviáns, megtestesülésének semmi jelentősége nincs az emberi szexualitás szempontjából…

– a fenti sorok szerzője Robert Goss, egykori jezsuita szerzetes, meleg teológus, s a tőle származó szövegek – ideértve cikkünk címét – még a kevésbé provokatívak közül való. Putna könyve nem provokálni vagy megbotránkoztatni akar, csupán felhívni a figyelmet a szembenézés fontosságára! (Személyes megjegyzés: az én életemből több mint négy évtized telt el úgy, hogy eszembe sem jutott megkérdőjelezni azt, amit a kereszténység – esetemben a Római katolikus Anyaszentegyház – ebben a témakörben igazságnak vél…)

• Láttad már a világ első melegfilmjét? Most megnézheted!
• Bélyeg a melegek megbélyegzése ellen – homoerotikus postabélyeg
• Nem szoktam feltenni magamnak a kérdést, hogy meleg vagyok-e – Andrea Giuliano interjú

Volt idő, amikor – teljes joggal – úgy tekintettek a teológiára, mint a „legszentebb tudományra”! Sőt, bátran és joggal mondhatták, hogy a filozófia – meg igazából az összes akkor létező tudomány – a teológia szolgálóleánya (Philosophia est ancilla Theologiae). Na, ez az az idő, ami baromi régen elmúlt, s bizony-bizony érdemes lenne – egy újabb nagy pofára esés előtt – észrevenni, hogy az egyház még hatalma teljében sem volt mindentudó/mindenható. Érdemes lenne elővenni a múlt hibáit, s tanulni belőlük, amíg még lehet/érdemes! A jézusi tanítás alapvetése a szeretet és az elfogadás, s ebben a szeretetben minden embernek helye kellene hogy legyen. Ha mégsem így van, akkor az nem az ember hibája. De nem is Istené!

Ez vajon provokáció?

Az egyház biztos alapon állva égette meg Giordano Bruno-t, világképébe – bibliai hivatkozásokkal súlyosbítva – elfért a nők alávetettségének tanítása, a rabszolgaság elfogadása, Darwin tanainak kigúnyolása, vagy éppen az antiszemitizmus. Az egyház álláspontja ezekben a dolgokban gyökeresen megváltozott, s ha a fordulatok egy kicsit gyorsabban mennek végbe, akkor a presztízs-veszteség is kisebb lett volna. Mindezen tények fényében elképzelhető, hogy ideje lenne abbahagyni a buzizást, s párbeszédet kezdeni azokkal a melegekkel, akiknek nem csak az ellentámadás jár az eszében, de a megoldásra is volna tisztes javaslatuk.

A könyv szerzője Martin C. Putna nem csak meleg, de ráadásul római katolikusnak tartja magát (megkérdezném erről az egyházat), s így olyan valaki, akinek összefoglaló munkája érdemes lenne a magukat konzervatívnak tartó, de valójában fundamentalista vallási vezetők figyelmére!

• Ki védi meg a hagyományt a konzervatívoktól?

A tudomány jelenlegi álláspontja szerint a Föld gömbölyű, a homoszexualitás pedig a személyiség tartós konstitutív és megváltoztathatatlan állapota. A társadalom nagyobbik fele ezt kezdi tudomásul venni, s felismerni ennek a következményeit. Ideje lenne egy kopernikuszi fordulatnak a teológiában!

Putna könyve tisztességes visszafogottsággal mutatja be a meleg mozgalmak történetét, az ehhez kapcsolódó teológiai megfontolásokat, a hivatalos egyházi válaszokat, a meleg viszontválaszokat, a szentírás-tudomány, a történettudomány, a szociológia által felkínált lehetőségeket. Bemutatja, hogy az integrációnak milyen útjai vannak/lehetnének, s nem megy el a provokatív megnyilatkozások mellett sem. Könyvében felvázolja, hogy a különböző meleg közösségek milyen lehetőségeket dolgoztak ki eddig a szentségi házassághoz hasonló intézmény létrehozatalára, s hogy ezek milyen történelmi gyökerekkel rendelkeznek.

Az egyház – a katolikusra gondolok – lépéskényszerben van: az, hogy a Ratzinger bíboros csírájában elfojtott minden integrációs törekvést, most még tekinthető „indulati válasznak”. De vajon meddig képes megőrizni maradék tekintélyét az egyház, ha nem kezd párbeszédet? Ráadásul a melegek – sok közöttük a képzett teológus (jó néhány jezsuita is akad) – elvégezték a munka dandárját: vannak be- és elfogadható, teológiailag megalapozott válaszaik. S a válaszok között sok olyan van, ami magának az egyháznak jelentene könnyebbséget.

Hiszen, ha elfogadnánk, hogy a homoszexuálisok nem megátalkodott bűnösök, akkor nem kellene bevallani, egyszerűen el lehetne mondani, hogy a kétezer éves egyháztörténet tele van melegekkel. Nem lenne szükség arra, hogy szemérmes hallgatás övezze azt a – sokak által – tényként kezelt kijelentést, hogy gróf zabolai Mikes János szombathelyi püspök meleg volt-e. (Ez csak egy kiragadott példa, s – nem állítom, de – lehetne bőven találni frissebbet.) Ja, és egy konstruktív megoldási kísérlet lehetőséget adna arra is, hogy a valóban bűnös pedofilokat felelősségre vonják.

Mindennek rendelt ideje van – írja a Prédikátor könyve. Ha Martin C. Putna nem téved, akkor a rendszerszintű homofóbiával való szembenézésnek most jött el az ideje. Ha a keresztény konzervatívok komoly kérdésekkel foglalkoznának, akkor nem kellene olyan bornírt baromságokkal magukra terelni a figyelmet, mint a vasárnapi boltbezárás!