+ Ajánló

Vegyük vissza történelmünket a kóklerektől!

őstörténet

A most induló Magyar őstörténet sorozatban benne van a lehetőség, hogy visszahódítsa a megtévesztett kíváncsiakat a történelemtudomány számára.

A honfoglalók viselete – Magyar őstörténet I. – szerkesztette Sudár Balázs és Petkes Zsolt – Helikon Kiadó, 2014 – 188 oldal, keménytábla – ISBN szám:9789632276250

Le kell szögeznem, engem már régóta feszélyez, hogy a magyarság történetével foglalkozó könyveket – legyen szó a közeli, vagy a távoli múltról – olyan belső felkészültséggel lehet/szabad csak kézbe venni, mintha Ebola-gyanús beteget akarnánk megvizsgálni. Persze, tudom, hogy a rendszerváltást követő sajtószabadság kitűnő terepet biztosított ahhoz, hogy az elmebetegek, a megtévesztők és a megtévesztettek is tollat ragadjanak, s a köz elé tárják azt, amit tudásnak vélnek. Nem is lenne baj ezzel, ha a potenciális olvasók rendelkeznének valami – oltáshoz hasonlító – védettséggel. De nem rendelkeznek, s így kialakulhatott az a szomorú helyzet, hogy nemzetinek hazudott sarlatánok nagy számban terjeszthetik lélekbetegítő munkáikat. Az alternatív történetírásban tevékenykedők gátlástalanul használják a tudomány módszereinek látszatát és a tudományos eredmények – nekik tetsző – részét arra, hogy hamis képzetek ültessenek a fejekbe. Az elferdített (alternatív) múlt pedig olyan alternatív jövőt generál, melyben – ha őszinték magukhoz – azok sem szeretnének élni, akik építik.

Sokszor úgy tűnik, mintha kisebbségben lennének azok, akik a valós ismeretek alapján tudnak és akarnak harcolni az áltudomány győzedelmes „mekkmesterei” ellen. Nem véletlen, hogy odafigyelünk például Sándor Klára előadására, s alkalom adtán interjút is készítünk vele. De most nem róla kell beszélnünk, hanem arról, hogy – úgy tűnik – a Helikon Kiadónál is észrevették, hogy szükség van az ellenanyagra.

A Magyar Őstörténet címen elindított sorozat – az első kötet alapján – nem kíván közvetlen vitába bocsátkozni a tévtanok terjesztőivel, pusztán csak a tényekre és a megalapozott tudásra építve próbál ismeretet adni (ha jobban tetszik: immunitást kialakítani). Ez már csak azért is jó módszernek tűnik, mert az átfertőzöttségnek ezen a fokán a vitázó szándék, a frontális támadás csak fokozná a torzult történelmi tudat fékezhetetlen habzását, ahogy a vitairatok is magukban rejtik azt a veszélyt, hogy a cáfolt dolgok ragadnak meg az agyakban. (Nekem sem kellene/szabadna ennyire szélsőségesen lelkesnek lennem, hiszen ez is a visszájára fordulhat!)

Ezen a helyen az új könyvet kellene dicsérni, s lássuk be, van miért! Befogadható mérete és a felhalmozott képanyag azoknak is vonzó lehet, akiket elriasztanak a lexikonméretű, asztalszakító súlyú kötetek. A szabatos, tényekre szorítkozó szövegek, s a jól megformált – néha szinte már szikár – mondatok, s az ezekben összefoglalt ismeretek tényleg vonzóvá teszik/tehetik a kötetet. A régészeti kutatás eddigi történetének bemutatása – vázlatossága ellenére is – elegendő ahhoz, hogy az Olvasó kialakítsa „befogadói pozícióját”. A lelőhelyeket és leleteket bemutató fejezetek az aktuálisan legfrissebb kutatási eredményeket tárják elénk, s így szinte naprakész ismereteket közvetítenek. A könyv második felében – megfelelő alapozás után – jut el az Olvasó a címben megjelölt témához, mely valljuk be nem csak történelmi ismeretként kezelhető, hanem az utcán fel-felbukkanó „ősmagyarok” ruházkodásának vizsgálatához készített alapvetésként.

Már csak azt kellene elérni, hogy a valódi kíváncsiak mellett az „igazi érintettek” is kézbe vegyék a könyvet! (Persze, lehet, hogy ehhez füllenteni kellene!)

7 hozzászólás

7 Comments

  1. buchbinder ármin szerint:

    Megint nyomul az idegen érdekeket szolgálló mta. Rájőhetnének végre, hogy megbuktak. Nem lehet letagadni a magyarok szkitaságát, a szkiták sumerságát, a sumerek atlantiszi eredetét….

  2. Varga Géza szerint:

    Nem igaz, hogy csak sarlatánokra és a tudás felkent papjaira lehet osztani a küzdőteret. A helyzet ennél összetettebb. Valóban vannak sarlatánok, akik elborzasztó ostobaságokat hirdetnek – de néha mégis előre viszik a tudományt valamelyik lépésükkel. Olyan ez, mint az ötletroham (brain storming), amelynek alapelve, hogy engedni kell kimondani a legbutábbnak tűnő gondolatokat is, mert előfordulhat, hogy valakiben éppen ez fog egy korszakalkotó gondolatot elindítani. Aztán vannak még a terepen az akadémikus áltudománynak is képviselői, akik – sajnos – legalább annyi ostobaságot hirdetnek, mint az előbbiek, csak ezt elegánsabban teszik. A változatos teljesítmények miatt egy-egy személyt nem is lehet pontosan besorolni a sarlatán, vagy az áltudós kategóriába. Feltehetően bármelyik életműben lehet pozitívumot és negatívumot találni.

    • bölöni gergő szerint:

      Varga Géza állításai nehézsúlyú csúsztatásokat tartalmaznak:
      – „Valóban vannak sarlatánok, akik elborzasztó ostobaságokat hirdetnek – de néha mégis előre viszik a tudományt valamelyik lépésükkel.” – az a bizonyos néha nem áll arányban az okozott kárral. ld. Mengele doktor tudományos eredményei…
      – „változatos teljesítmények miatt egy-egy személyt nem is lehet pontosan besorolni a sarlatán, vagy az áltudós kategóriába” – ez teljesen igaz, viszont ha valaki látszólag a tudomány eszközeit használva hazudik (embereket téveszt meg!), nem létező forrásokra hivatkozik, a létező források közül kiválogatja a neki tetszőket, stb. az igenis sarlatán! persze, ettől még lehet nagyszerű panzióvezető, természetvédő….

  3. Varga Géza szerint:

    Ebben a rövid cikkben is megütötte két dolog a szememet.

    Az egyik, hogy nem kívánnak közvetlen vitába bocsátkozni – ami bizony a gyávaság és a tudatlanság jele is lehet. Azt árulja el ez a magatartásuk, hogy csak a jelzőosztogatásban tudnak jeleskedni az adminisztrátori poszt birtokában (azt is álnéven), de tárgyi tudásuk nincs elegendő a vita folytatására.

    A másik, hogy Sándor Klárát említik pozitív példa gyanánt, pedig az ő nevéhez és kedves személyiségéhez fűződik az akadémikus áltudomány közelmúltbeli egyik legnagyobb buktája. Átvette ugyanis Máté Zsoltnak azt a fatális hibára épített magyarázatát, amit a tprus jelünkről adott közre. Máté Zsolt arra építette a hipotézisét, hogy a Nikolsburgi ábécében a ten és a tprus jelek követik egymást a sorban. Ez azonban csak akkor lenne így, ha a Nikolsburgi ábécé sorvezetése balról jobbra haladna – azonban jobbról balra halad. E miatt a fent említett két jel között több másik jel is van – ami miatt Máté Zsolt hipotézise kártyavárként bizonyul ostobaságnak. Ezt én szépen megírtam az „Így írtok ti magyar őstörténetet” c. kötetemben és egy tiszteletpéldányt küldtem belőle Sándor Klárának is. Ő – természetesen – el sem olvasta azt, de hűségesen csatlakozott Máté Zsolt álláspontjához és a saját kötetében is közzétette azt. Pedig ma már százezrek tudják, hogy a székely írás sorvezetése jobbról balra halad (s ez igaz is a Nikolsburgi ábécé esetében).

    Maguk bizonyára ez esetben sem veszik fel a kesztyűt. Akkor ugyanis be kellene látniuk, hogy csak az arcuk nagy, a tudásuk azonban kicsi.

    • belóg zoltán szerint:

      DRÁGA URAM, ÖNNEK IGAZA VAN. MINDENBEN. Én például fennen hirdetem, hogy a Föld lapos, és a sok gyáva féreg nem vitázik velem. Igy jártam azal a sok érvel bizonyitott elmélletemmel, hogy József Atillát igazában HORTISTA TISZTEK VÉGEZTÉK KI!
      nem mernek vitázni velem.

    • Pannika szerint:

      Látom maga szeret az utcasarkon szívni dolgokat. Bárcsak ott maradt volna.

  4. Záhonyi András szerint:

    A honfoglalók viseletéről írt könyv precíz munka.
    A 2014-es Könyvhétre újra kiadott Sumer és magyar? (Komoróczy Gáza alkotása) már kevésbé. Az eredeti (kb. 40 éve írt) műnek pl. még Tartalomjegyzékes se volt.

    Hajrá, fiatal akadémisták!

Hozzászólás

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy

Népszerűek

To Top