+ Képzőművészet

Csíkos szatyorba zárt lelkek bolyonganak a parkolókban

Koronczi Endre Ploubuter Park című kiállításán földön, buszmegállóban heverő, tengeren hánykolódó, szélfútta zacskókat nézegettünk, megvilágított fotókon – ne erre varj gombot!

Koronczi Endre Ploubuter Park című kiállításán földön, buszmegállóban heverő, tengeren hánykolódó, szélfútta zacskókat nézegettünk, megvilágított fotókon – ne erre varrj gombot! 

Szinte biztos vagyok benne, hogy sokakban megfogalmazódik a kérdés: na ebben mi a művészet? Hallom magamban, ahogy szinte felháborodva állapítjátok meg: na nehogy már ez a néhány zacskó művészt legyen, nehogy már azt nézegesse a sok marha, hogyan fújja a szél a teszkósszatyrot!

Pedig Koronczi Endre Ploubuter Park című kiállítása megtöltötte az Inda Galériát. A Ploubuter Parknak komoly – bár kifejezetten szürreális – története van. Koronczi Endre beleszerelmesedett az utcán hánykolódó műanyag zacskókba, melyeket furcsábbnál furcsább helyekre sodor a szél. Fotózni kezdte az elfeledett szatyrokat, sőt részletes faji rendszerezést is készített az összegyűjtött anyagból.

Fotó: koronczi.hu

Fotó: koronczi.hu

A Captivaspiritus Generalis fajba tartózó zacskók például a csapdába esett lelkek haszontalan egyedeinek csoportját alkotja. Többnyire kelepcébe szorulva, illetve valamilyen hegyes tárgyon fennakadva és örökre megbénulva találhatunk rájuk. Korábban szabad életmódot folytattak, lendületes, féktelen mozgásuk következtében estek rabságba. A felfedezett példányok többnyire már komoly sérülésekkel rendelkeznek, kevés az épségben megfigyelhető közöttük. Mozgásuk a közvetlen környezetük, a fogságban tartó objektum által szinte teljesen meghatározott. Az ember nem szívesen tűri a környezetében, ha teheti, azonnal eltávolítja őket. Így többnyire a városok peremrészein érzik jól magukat, leggyakrabban bevásárlóközpontok környékén, parkolókban, ipari negyedekben fordulnak elő.

Muladi Brigitta Koronczi Endréről írt tanulmánya (Ploubuter Park, A tudomány dicsérete, a vallás csodálata, a filozófia nagyrabecsülése, …) sokat segített a Ploubuter Park értelmezésében. Magamtól odáig sikerült eljutnom, hogy felidéztem az Amerikai Szépség című film azon jelenetét, amelyben a megszállottan kamerázó srác is egy szélfútta zacskót vesz videóra.

Emlékszem, engem is megigézett ez a látvány, és azóta is el tud bűvölni valamiért, ha megpillantok az utcán egy műanyag szatyor, ami a levegőben táncikál.

Koronczi Endrének persze jóval messzebbre vezetnek az asszociációi. Muladi Brigitta elemzése során rávilágított arra, hogy Koronczi a zacskókban lelkeket lát.

IMG_4123

Fotó: EmeseKiss, facebook.com/emesekissphoto

(…) ez a rendhagyó faj nem létezhet a levegő mozgása nélkül, vagyis a szél élteti, és éppen ezért is különös hasonlatosságot mutat azzal a nehezen meghatározható, eddig szinte megfoghatatlannak elgondolt dologgal, amit léleknek nevezünk. (…) A szél és a lélek egyes vallási szövegekben ugyanazzal a szóval fejeződik ki.

Koronczi Endre zacskói elhagyatottak és feleslegesek. A szél, a lélek által azonban mozognak, helyet változtatnak, tulajdonképpen élnek. Ahogyan mi magunk, felesleges, értelmetlen testünkbe csak a lélek tud életet lehelni, így vagyunk képesek mozogni, haladni.

IMG_4110

Fotó: EmeseKiss, facebook.com/emesekissphoto

Azzal, hogy Koronczi rendszerbe foglalja ezeket a felesleges, elvesztett, kitaszított használati tárgyakat, felhívja a figyelmünket a létezésükre és a halhatatlanságukra is.

Naponta közel 1 300 000 db műanyag bevásárlószatyor kerül. A magyarországi csomagolóipari vállalatok 2004-ben 8900, 2005-ben pedig 9800 t műanyag zacskót és szatyrot gyártottak. Becsült adatok alapján nálunk kb. évi 1,8 milliárd műanyagszatyor kerül a szemétlerakókra vagy a szemétégetőkbe. Rosszabb esetben az árokpartra, a fákra, vagy a vízbe. A szelektív gyűjtőkbe alig, hiszen a lakosság jelentős része nincs tisztában azzal, hogy sok helyre nem csak a PET-palackokat, hanem a zacskókat is be lehet dobni – olvasom a gugli egyik találatában a le nem bomló zacskókról.

Koronczi Facebook oldalán a zacskókból épített installáció mégis felveti néhány kommentelőben a kérdést: a szemétgyártás vajon művészet? Elég leegyszerűsítő megközelítés ez, de attól még nem kevésbé érdekes. Véleményem szerint pontosan ezért is nagyon különleges alapanyag egy zacskó. Hiába kreál, asszociál, képzel bele bármit is a művész, vagy éppen mi magunk, hiába költözik belé a lélek egy-egy fuvallattal, mégis egy darab felesleges szemét marad, púp az emberiség hátán, olyan púp, amit szándékosan növesztettünk.

Untitled_Panorama1

Fotó: EmeseKiss, facebook.com/emesekissphoto

Koronczi weboldalán a fajok közt böngészve találtam rá a Paratusspiritus Manuatum fajra. A ~ egy mesterségesen előállított csoportot alkot. Az ember készíti és gondozza őket. Többnyire esztétikai szempontok alapján készülnek, de praktikus céloknak is meg kell felelniük. Nevüket többnyire a tenyésztés alapját képező tárgyról és a tárgy elhelyezkedésének körülményeiről kapják. Életterük szabályozott, jól behatárolható. Ennek következtében nagyon jól megfigyelhető és tanulmányozható csoportról van szó. Tenyésztésük elsődleges célja pont e megfigyelések könnyen hozzáférhetősége. Elszabadult, a tenyésztés helyszínéről megszökött egyedeik már nem tekinthetők a fajhoz tartozóknak.

A kiállítás legérdekesebb darabja egy Paratusspiritus Manuatum volt. Koronczi az Indában egy zacskófalat hozott létre, melyet egyszerre világított a nap és fújt mozgóvá a szél.

IMG_4106

Fotó: EmeseKiss, facebook.com/emesekissphoto

IMG_4108

Fotó: EmeseKiss, facebook.com/emesekissphoto

(Kiss Emese fotográfiái a Librarius és a Kontakt Fotóművészeti Kurzusok közötti együttműködés keretében készültek.)

További cikkek a témában:

Koronczi Endre művészetét bemutató monográfiáról – Mondd, hogy szereCC című cikkünkben

Koronczi Endre egy másik alkalommal az Inda Galériában – Élmények és interjú az Inda Galériából című cikkünkben

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy

Népszerűek

To Top