Nyelvileg logikusnak tűnik, hogy valaki rúzzsal festette pirosra az új pécsi Weöres Sándor szobrot. A költő ugyanis világ életében azt akarta, hogy nevét „vörös”-nek ejtsék.
Az is logikus, hogy Böszörményi István pécsi szobrász viszont fehér lisztet szórt rá. Szerinte ugyanis a szobor nem jól sikerült, nem is hasonlít a költőre. Azaz nem Weöres.
Persze más baja is volt a pécsi szobrásznak. Nevezetesen, hogy az alkotó Kligl Sándor pályáztatás nélkül nyerte el a 18,4 millió forintos megbízást, ráadásul úgy, hogy a szobrot 5 millióval támogató Nemzeti Kulturális Alapnak ő is a tagja, sőt a felesége államtitkárként még felügyeli is az alapot.
Nemcsak a könyveknek, Kligl szobrainak is megvan a maguk sorsa. 2005-ben Hódmezővásárhely számára készített József Attila kompozíciót. Az avatásra Lázár polgármester a Parlament akkori elnökét Áder Jánost is meghívta. Az avatási ünnepség alatt azonban a főalak, az ülő Attila lába föltűnően lekonyult. Legalábbis ezt állította egy másik szobrász és a Képzőművészeti Lektorátus osztályvezetője. Mivel a bronz olvadáspontja 1050 fok, valószínűsítették, hogy a szobor egy része nem készült el, és csak viaszból volt. Lázár polgármester be is perelte a két gyanúsítót, de a per elaludt. A Győri ETO felkérésére 2008-ban, a klub fiatalon elhunyt labdarúgójáról készített mellszobrot. A klub azonban végül visszamondta a megrendelést. A szobor, mint görög istent ábrázolta volna Fehér Miklóst.
A mostani lisztezés után az alkotó egy söprűvel tisztította meg szobrát. A közterület-felügyelők meglepődve lökdösték a támadót. Páva polgármester idegességében a szakállát tördelte. A játékos, bizarr jelenet szerintem nagyon tetszett volna Sanyi bácsinak, ha megéri!
Lehullott a lisztecse, Ki is tört a hiszticske.
– írhatta volna.
Ám a rúzsozás kapcsán valaki fölvetette azt is, hogy a szobor feje sokkal inkább hasonlít Herbert von Karajanra, mint Weöres Sándorra.
Valóban!
Pedig nehéz elképzelni két ellentétesebb karaktert. A nagy osztrák dirigens a náci párt tagja volt, megalomán, magát Istennek képzelte, iszonyú erővel kényszerítette akaratát zenekaraira, énekesire, igazgatóira és a kultuszminisztereire. Óriási szuggesztivitással varázsolt. Sanyi bácsi gyermekarcú-gyermekhangú férfi volt, kedves, közvetlen, hatalomra nem vágyó. A ceruzát (a szöveget) játszi könnyedséggel kezelte, szövegei játékosak, pajkosak.
Talán csak egy közös van bennük: mindketten 1989-ben haltak meg.
Csak nem?
Csak nem egy régebbi, meghiúsult Karajan-büsztről maradt meg a kobak?
már-ta-
