Ahogy Szegő János mondja, kimeríthetetlen témát szolgáltatnak a művészek családi kapcsolatai, legyen szó apáról és fiáról vagy egy házaspárról. A Rózsavölgyi Szalonba meghívott testvérpár, Péterfy Bori és Péterfy Gergely anekdotái azonban túlmutatnak azon, amit egy bulvárba hajló tévéshow nyújthat. Nemcsak arról van szó, hogy az egyik énekesként és színésznőként, a másik meg íróként ismert és elismert, hanem – ahogy a moderátor fogalmaz – a családfájuk tele van érettségi tételekkel.
Míg apai ágon „csak” református lelkész ősöket és egy festő-szobrász apát, Péterfy Lászlót találni, az anyai ágon ott van Áprily Lajos, a dédapa, illetve Jékely Zoltán és Jancsó Adrienne, a furcsa párt alkotó nagyszülők. És akkor a közel kétórás beszélgetésben az unokatestvérek, a szintén író Gerlóczy Márton és a szintén zenész Gerlóczy Zsigmond még csak szóba sem jönnek. Ha valakinek, a Péterfy-testvéreknek tehát igazán izgalmas a családfája, amely mindkét oldalról erdélyi, úgy, hogy az újabb generációk szülővárosa már Budapest.
A két Péterfy, közöttük Szegő János (fotó: Rózsavölgyi Szalon)
Kedélyes sztorizgatással és könnyed viccelődéssel indul az est, és válik fokozatosan egyre mélyebbé. Megtudjuk, hogy Bori ritmikus sportgimnasztikázott, Gergőnek pedig mindig el kellett kísérnie, akármennyire is unta. A báty viszont budai úri gyerekként is jobban érdekelte a Batthyány téri aluljáróban bélásokat kéregető, félig-meddig értelmiségi csöves mozgalom. Meg a diákcsínyek, mert az általánosból eltanácsolták, az antikváriumokból meg kitiltották.
Ha valaki könyvesboltból Goethét lop, az egyértelműen a bölcsészbűnözés kategóriájába tartozik, de ez nem is furcsa attól a korán kamaszodó fiútól, aki a Jékely-nagyapa hatására ugyanúgy falta a latin és görög könyveket, ahogy magát az életet is. Közben Boriról csak annyi derül ki, hogy nála a fiúk iránti érdeklődés jött ugyanolyan korán, mint bátyjánál az első szőrszálak. A kettejüknél jóval fiatalabb harmadik testvérnek, Saroltnak meg addig volt jó dolga, amíg nem kellett végignéznie, ahogy a báty (vagy a nővér) részegen hazabotorkál.
Mivel a testvéreknek az Áprily-dédapáról nincs emlékük, a jeles felmenők közül főleg a Jékely-Jancsó házaspárról esik szó. Gergő a Jékely-nagyapától a közös horgászatok közben a költészet mellett a női fenék morfológiájáról is hallott, Bori viszont hiába szerette Jancsó-nagymamát, ő pedig hiába érdeklődött unokája színészi pályafutása iránt, és hiába volt büszke rá, a hagyományos és az alternatív színház közötti felfogásbeli és generációs szakadékot nem sikerült átugrani.
Péterfy Gergely és Szegő János (fotó: Rózsavölgyi Szalon)
Különben is ingoványos terület a tehetség öröklése és az érdeklődés kialakulása. Gergőnek hiába voltak költőfejedelmek az ősei, inkább prózát kezdett el írni, a nagymama előadások előtti pánikszerű szövegtanulásait végighallgatva kialakult benne egy kis színházfóbia, édesapja festékeinek szagával pedig egyenesen ki lehet kergetni a világból.
A nagyszülők budai lakás azonban fontos állomás mindkettejük életében: gyerekként félelmetesnek tűnt a gangról a mélységbe tekinteni, izgalmas a sok festmény, könyv és cédulára írt verssor között bolyongani, és furcsa az északias, sötét szobában lakó Jékely Zoltán, illetve a mediterrán hangulatú, napsütötte helységet preferáló Jancsó Adrienne tönkrement házasságának epizódjait végignézni. Később a Péterfy-testvérek is éltek ebben a lakásban.
Áprily és Jékely erdélyisége a már Budapesten született és felnőtt unokák számára inkább csak mítosz volt, mellette azonban ott van – Gergő szerint – tapasztalati vagy empirikus erdélyiség. A lelkész Péterfy-nagyapát ugyanis gyakran látogatták, és az aprócska autóba való bezsúfolódás, a végtelennek tűnő utazások és a félelem, amit a határnál éreztek, erősen beléjük ivódott. Ahogy a családi narratívában nagyjából emberevőnek ábrázolt románoktól való rettegés is. A magyar népművészet iránti lelkesedés már kevésbé: Borinak a román, Gergőnek a szász templomok tetszettek.
Szegő János és Péterfy Bori (fotó: Rózsavölgyi Szalon)
Kár, hogy a kuriózumokkal teli beszélgetés itt-ott unalomba fullad: a családi képek nézegetése egy olyan műfaj, ahol nagyon kell vigyázni a mennyiségre. Mert hiába az érdeklődés, a külső szemlélő hamar eltelik a frizurák, ruhák, cipők, gyerekkori játékok és háttérben látható tájképek vagy szobabelsők részletekbe menő elemzésével. Bár a mögöttem ülő két idős hölgy kitartóan látja el a „jóképű”, „szép”, „aranyos” vagy „cuki” jelzőkkel a fotókon szereplőket.
A könnyed szalonbeszélgetést viszont remekül ellensúlyozzák Péterfy Gergely legutóbbi, Kitömött barbár című sikerkönyvéből felolvasott részletek. Bár színházi környezetben szokatlan, Péterfy Bori Téged nem című videóját is megnézzük – az úri közönség ezt is megtapsolja, hiába popzene, bár hozzáteszem, jóféle popzene. És a képeknek köszönhetően (mert azért mégiscsak kellenek a képek) újabb és újabb érdekességekről tudunk meg részleteket.
Szóba jön még a visegrádi Áprily-völgy, amely egyfajta mini-Erdély, majd deklasszált elemek menedéke volt. Vagy Kisoroszi, amely Mészöly Miklós, Nádas Péter, Kukorelly Endre és Havas Henrik életének is fontos állomása volt, és ahol Péterfy Gergely él családjával. Az írót a közelmúltban az írásban zavarták egy kissé gyermekei, húgát pedig az olvasásban a sajátjai. A történeteknek se vége, se hossza, és bár mindenki elfárad a végére, azért úgy távozunk, hogy jó volt hallgatni.
