Évszázadokkal ezelőtt a vallás kizárólagos témája volt a kézpőművészetnek. Manapság, ha Jézus meg is jelenik egy-egy kortárs művészeti alkotáson, szinte minden esetben gúny vagy irónia tárgyává válik.
Ha besétálsz egy székesegyházba vagy egy bazilikába (főleg nyugat-európában) számtalan elképesztő művészeti alkotást fedezhetsz fel: kusza fafaragványokat, hatalmas márványszobrokat, kidolgozott oltárképeket. Mintha csak egy művészeti galériában sétálgatnál éppen.
A londoni National Gallery kurátora Jennifer Sliwka szerint a bazilikák, templomok és a galériák tulajdonképpen nagyon hasonlóak egymáshoz: mindkét térben jelen van az esztétikum, a művészet és a lélek.
Manapság a művészeti galériák vették át a bazilikák szerepét. Az emberek azért járnak múzeumokba, galériákba, hogy feltöltsék a lelküket. A National Gallery állományának közel egy harmada vallásos témájú alkotás, elsősorban keresztény ihletettségű.
Fotó: tate.org
Létezik-e még egyáltalán vallásos festészet vagy szobrászat? Találkozunk-e a modern művészetben Jézus-ábrázolással, Madonnákkal, puttókkal vagy szentekkel? Szinte elképzelhetetlen, ugye? A vallási tárgyú művészet és a modern, kortárs képzőművészet mára mintha szöges ellentétei lennének egymásnak. Kijelenthető, hogy általánosságban csökken a vallásosak, a vallásukat gyakorló emberek száma. Nagy-Britanniában például egy felmérés szerint a lakosság közel 37%-a hisz Istenben, 20% pedig kifejezetten ateistának mondja magát. (Magyarországon, ugyanezen felmérés szerint, a lakosság 39%-a hívő, 23% pedig nem hisz Istenben és soha nem is hitt.)
Ilyen adatok fényében talán nem meglepő, hogy ha Jézus meg is jelenik olykor egy-egy kortárs képzőművészeti alkotáson, szinte biztosra vehetjük, hogy irónia és gúny tárgyává válik.
Az olasz Marizio Cattelan szatirikus La Nona Ora című szobor-installációja például remek példa lehetne a vallást gúnyoló képzőművészetre. Cattelan 1999-es munkáján II. János Pál pápa látható, amint vörös szőnyegen fekszik egy hatalmas meteorittól leterítve. A La Nona Ora kiállításakor hatalmas botrányt kavart. Az installáció egyértelműen provokatív, ugyanakkor egyes kritikusok a mindent szabad jegyében arra figyelmeztetnek, hogy az alkotás ábrázolhatja egyszerűen csak a tudomány és a vallás ellentétét, azt a kettős világot amelyben élünk. A világot, amelyben gyerekként megtanuljuk, mi az, hogy meteor, mi az, hogy világűr, aztán hazaérünk a vallásos családba, és délután négytől másnap reggel nyolcig nem gondolkodunk tovább a csillagászatról. A tabusértés azért csak bejött az olasz képzőművésznek, a szobor-installációt ugyanis 2006-ban 3 millió dollárért árverezték el.
Fotó: vanityfair.it
Egy másik hasonlóan botrányos alkotás Andres Serrano amerikai fotóstól származik, aki Piss Christ című 1987-es alkotásával szintén nem kis felháborodást váltott ki. Serrano fotóján egy kicsi, műanyag feszület látható, egy üveg vizeletben lubickolva.
Fotó: resources.news.com
Chris Ofili The Holy Virgin Mary című 1996-os festménye szintán kiverte a biztosítékot, főleg az 1999-es new york-i kiállításon, ahol a város polgármestere Rudolph Giuliani is megjelent. A képen egy fekete Madonna látható, csupasz mellekkel, elefánt-trágyával övezve. A polgármester elég dühös lett, és elmebetegnek nevezte az alkotást.
Fotó: bbc.com
Most azt gondolhatnád, hogy az olyan művész, aki vallási tárgyú alkotásokat készít, de nem gúnyolódik egy veszélyeztetett, kihalófélben lévő faj. Pedig néhány esetben az egyház támogatja a kortárs művészetet, sőt be is emeli azt a templom falai közé.
A londoni Szent Pál székesegyházban pár hónapja egy kortárs videóinstallációt mutattak be az amerikai Bill Violától. A videó a székesegyház főoltárán foglalt magának helyet.
Nagy pillanat ez a vallásos művészet történetében. Ez az első alkalom, hogy ilyen előkelő helyre került egy modern művészeti alkotás a Szent Pál székesegyházban.
– mondta Martin Gayford neves művészettörténész a The Daily Telegraph című lapnak.
A Martyrs című videó négy különböző embert ábrázol, akik különböző természeti csapásoknak, próbatételeknek vannak kitéve.
Ezek az emberek egyedül vannak a hitükkel. Meghalnak valamiért, amiért meg kell halniuk. Van valami gyönyörű rezignáltság bennük. Ez az alkotás egyszerre enigmatikus és profán. Isten igéje életre kel benne.
– mondta a székesegyház kancellára.
Egy másik példa Mark Wallinger alkotása az Ecce Homo, amely egy életnagyságú Krisztust ábrázoló szobor. Az Ecce Homo egy ideig a híres Fourt Plinten helyezkedett el a Trafalgar Square-n.
Fotó: artintheopen.org.uk
Nagy-Britanniában az egyház pár éve azon munkálkodik, hogy a vallásos témájú kortárs művészet ugyanúgy a templomok, székesegyházak fontos eleme lehessen, mint régen.
Idegennyelvű cikkek lefordítása esetén nem kéne feltüntetni az eredeti forrást?