+ Irodalom

Nádas műfordító konferencia, II. rész: A nyelv megerőszakolása

Beszámolóm első részében igyekeztem visszaadni a horvát, a kínai és a német műfordítók szavait, fordítási nehézségeit, igyekeztem megvilágítani a kitartó, alapos és mindenekelőtt alázatos fordítói munkájukat.

Idén először rendezett műfordító konferenciát a Magyar Fordítóház 2014. szeptember 28-29-én Balatonfüreden Nádas Péter Párhuzamos történetek című nagyregényének fordítási problémáiról. Beszámolóm első részében igyekeztem visszaadni a horvát, a kínai és a német műfordítók szavait, fordítási nehézségeit, igyekeztem megvilágítani a kitartó, alapos és mindenekelőtt alázatos fordítói munkát.

A Párhuzamos történetek spanyol fordítója Adan Kovacsics. Kovacsics Chilében született, emigráns magyar szülők gyermekeként, jelenleg Barcelonában él. Fordított már Illyést, Krasznahorkait, Esterházyt, Bodor Ádámot, de Bartis Attila és Kertész Imre műveket is ültetett át spanyolra. Nádastól lefordította a Saját halált és az Egy családregény végét.

DSCF1225

Adan Kovacsics és Radics Viktória, Fotó: B.L.

1992-től kezdve ötször nyerte el az osztrák Oktatási és Kulturális Minisztérium díját, Spanyolországban 2004-ben kapta meg az egyik legnagyobb presztízzsel bíró Ángel Crespo-díjat Bodor Ádám Sinistra körzetének fordításáért, nálunk pedig tavaly érdemelte ki a Pro Cultura Hungarica-díjat.

A fordító jelenleg az első köteten dolgozik így számára különösen hasznos volt hallani a többi (már elkészült) fordítás néha bravúrosságait, néha kényszermegoldásait. Adan Kovacsics a készülő fordítás kapcsán a többiekéhez hasonló problémákat emelt ki. Elmondta milyen mélységekben kellett megértenie a szöveg egészét ahhoz, hogy egyáltalán elkezdhesse a fordítást. Kovacsics korábbi Nádas-élményei a Családregény és a Saját halál szerinte más típusú szövegek: bezárkóznak.

A Párhuzamos történetekben az oldalak már ránézésre sem olyan tömörek, mint a Saját halálban példéul. Itt mintha minden mondat egyedül állna, s körülötte űr lenne, mintha minden mondat előtt levegőt kéne venni.

Kovacsics szerint számára eddig ez tűnik a fordítás legnagyobb nehézségének. Megőrizni a mondatok nyitottságát, ugyanakkor precízen visszaadni az eredeti magyar szöveget spanyolul.

Talán nem sértem meg egyik előadót sem, ha kiemelem a legkarakánabb, leghangosabb előadó Anamaria Pop előadását, aki jelenleg is dolgozik a regény román fordításán. Anamaria Pop negyven könyvet fordított magyarról románra, Nádas, Esterházy, Szabó Magda, Bartis Attila, hogy csak a legsikeresebbeket említsem, általa lett a románoké.

DSCF1231

Anamaria Pop és Ove Lund, Fotó: B.L.

Nádas Péter a következőket írta a fordító hatvanadik születésnapjára:

Negyven magyar könyv román nyelven! Úristen! Mindenki gondoljon bele, mindenki, aki szereti, vagy nem szereti, román és magyar, hogy már ott is ott vagyunk, általa, a románok fejében! Mit adunk, mit kapunk?!

Anamaria Popra még az előadása előtt felfigyeltem. Egy jelenség. Jön-megy, mindenkihez van egy szava, egy magyar szava, a szünetekben a dohányzó teraszon is mindig hallottam a hangját, és sose bántam, hogy bárhol hallom.

Anamaria először a román kultúra paradoxságáról beszélt. Érdekes volt hallani, hogy saját maga úgy ítéli meg, a román kultúra rendezett káosz:

A mercédeszek, audik között ott gomolyog egy nyáj. A román ilyen. A román irodalom is ilyen hoztam is meg ne mis hozta, jöttem is meg ne mis jöttem jellegű.

A fordító elmesélte mennyire merészen dolgozik, hogy sok kritikus támadta is fordítói megoldásaiért. Az Emlékiratok könyvének címét például megváltoztatta Apocalipsa memoriilor-ra, ami valljuk be tényleg nagy bátorságra vall olyan közegekben, ahol Nádas neve szent, ahol az, amit Nádas leírt sérthetetlen és megmásíthatatlan. Az erdélyi magyar kritikusok támadták leginkább a fordítást, Anamaria szerint az emlékiratok könyve románul végtelenül banálisan hangzik, az apoclipsa, vagyis apokalipszis szót azért használta, hogy a cím biblikussága román nyelven is tetten érhető legyen. Nádas támogatta a címet, megvédte a fordítót.

apocalipsa-memoriilor-vol-1_1_fullsize

Áldásomat adtam a címhez, hiszen nem tudok románul, ha a kiadó így látja jónak, akkor bizonyára így is van jól. Ezt mindenki megérti

–      mondta Nádas.

Anamaria őszintén beszélt arról is, mennyire nehéz szövegnek tartja a Párhuzamos  történeteket. Azt mondta, miután elolvasta az első kötetet, falhoz vágta és úgy érezte, semmit nem ért az egészből. (Ebben a pillanatban halkan szinte köszönetet mondtam ezért az őszinteségért.) Az értelmezésben Radics Viktória (aki a konferencián szintén előadott) Kritika helyett című elemzése nyújtott segítséget.

A szakadozott történetek összevegyülnek, elválnak, és soha többé nem találkoznak, váratlanul folytatódnak, és váratlanul nem folytatódnak tovább. Valahogy úgy vagyok vele, mint az életemmel, az életekkel: nem tudom összerakni. A regényforma az élet-formát és a halál kiszámíthatatlan nyeséseit tükrözi igen élesen. A szerkezet elvét kutatva a gondviselés nyomát kutatom – amikor rendezőelvet keresek, akárha istent keresnék. Utalnak rá jelek itt is, ott is, kósza, véletlen, inkább kételyt, mint hitet ébresztő keresztek, notabenék, ikszek és ipszilonok.

–       írja Radics Viktória, felmentve minket, olvasókat is az a kétely alól, hogy talán kevesek lennék a nagy mű megértéséhez.

DSCF1224

Radics Viktória előadása, Fotó: B.L.

A román nyelv Anamaria Pop szerint olyan szempontból hasonló a magyarhoz, hogy képes bizonyos dolgokat homályban hagyni. A román nyelvben és kultúrában ne mis ajánlott mindent pontosan megmondani, fontos, hogy megmaradjon a kifejezések misztikuma. Ez a nyelvi jellegzetesség kapóra jön Pop fordításához.

A nyelvet néhány esetben meg kell erőszakolnom, de nem fájón, az orgazmusnak meg kell maradnia.

Ilyen erőszaktételnek számít jó néhány kifejezés, amely a románra nem lefordítható. A bátty vagy a nővér kifejezés a kínaihoz hasonlóan csak három-négy szóval fejezhető ki románul, nem létezik a románban szó példéul a tanya kifejezésre. Ezeket a fogalmakat körül kell írni, a román fordítások az eredeti szöveghez képest általában 15-20%-al hosszabbak szoktak lenni.

Pop másik érdekes megoldása, hogy a magyar tulajdonneveket nem fordítja le. Nem írja le fonetikusan, nem hagyja el az ékezeteket. Ostobaságnak és tiszteletlenségnek tartja az ilyen megoldásokat.

Amikor Kukorelly Memória-part című prózakötetét fordítottam, Kukorelly elmesélte, hogy a román barátai a könyv alapján végigjárták a szövegben előforduló budapesti utcákat. Ha ezeket az utcaneveket sután románra fordítom, azok a bizonyos barátok nem találták volna meg egyik utcát sem.

Ez persze egy személyes példa, de rámutat egy fontos fordítói problémára.

Ahogyan Pop azon észrevétele is, hogy munkáját a használható szótár hiánya is megnehezíti. Egy salátává hullott, sokéves zsebszótáron kívül a románra fordítónak nincs más segítsége.

Ove Lund, immáron harminc éve magyarországon élő norvég fordítónak nem csak a Párhuzamos történetek harmadik kötetét, hanem egy norvég-magyar/magyar-norvég zsebszótárt is köszönhetünk. A szótár első kiadása 1957-ben jelent meg, hogy segítse az 1956 után Norvégiába érkező magyarokat. A kilencvenes évek közepétől egyre több diák tanult norvégul, így 1997-ben változatlan formában újra kiadásra került a szótár. 1999-ben adták ki harmadjára is a könyvet, amely már kb. 30%-al több szócikket tartalmazott (Keresztes László és Ove Lund munkája nyomán).

DSCF1237

Ove Lund, Fotó: B.L.

Két és fél éve jelent meg a Párhuzamos történetek harmadik kötete, szinte már el is felejtettem, milyen nehéz volt a fordítása.

Ove Lund olyan lefordíhatatlan magyar kifejezéseket, tulajdonneveket vetített, melyek a leginkább megnehezítették a munkáját. Érzékletes példa volt a Párhuzamos történetek következő mondata:

… majd megkéri az édesanyját, süssön már gyorsan tepertős pogácsát.

Ez a mondat a norvég kiadásban így néz ki:

DSCF1251

Fotó: B.L.

Ove Lund elmondta, nem létezik a norvégban a tepertős pogácsa kifejezés, mivel nem létezik ez a fajta péksütemény sem. A tepertős pogácsát tehát így, magyarul hagyta a szövegben, hiszen egyáltalán nincs norvég megfelelő rá.

Egy másik mondatban:

Legalább a Misina-tetőn megmaradni, Gyöngyvér, ha már a Mount Everest nem megy, hiszen látja maga is, hogy nem megy.

Ove szerint zavaró lett volna a norvégok számára, ha a Misina-tetőt (mint teljesen ismeretlen) csúcsát a Mecseknek így magyarul illeszti a szövegbe, a norvégra fordítás ebben az esetben is lehetetlen, így ezt a földrajzi nevet teljesen kihagyta a szövegből, s a Misina-tetőt egyszerűen csúcsnak fordította.

Ove Lund előadásával ért véget a konferencia első napja. A résztvevők ezután a füredi Fordítóházat látogatták meg.

(Folytatása következik. A következő részben a francia fordításról, a szlovák fordítás fogadtatásáról, a készülő szlovén fordításról és Nádas Péter jelenlétéről lesz szó.)

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy

Népszerűek

To Top