Frank Westerman: Lipicai – A legenda – Helikon Kiadó, 2014 – fordította: Bérczes Tibor – 332 oldal, kemény kötés – ISBN 9789632274249
Régóta távolról csodálom a lipicai lovakat, viszont soha nem vettem a fáradságot, hogy esztétikai értékükön és vázlatos történetükön túlra pillantsak. Szerencsére megtette ezt Frank Westerman, akinek a keze alól olyan izgalmas és sokszínű könyv került ki, aminek kapcsán bizton állíthatjuk:
a valóság izgalmasabb, mint amit ki lehetne találni.
Pedig – tehetjük hozzá némi rosszallással és nem kevés sajnálkozással – a szerző nem is fordított különösebb figyelmet a történet magyarországi szálára. (A hiányokat részben pótolta a magyar nyelvű kiadás utószavában.)
Az említett hiányosságtól eltekintve alapos munkát végzett Westerman, s ráadásul nem csak a végeredményt, de az információk megszerzéséhez vezető utat is bemutatja/feltárja, s ezzel bevonja az olvasót a sajátos nyomozásba, mely így egyfajta detektív-történet. Meg persze még sok minden egyszerre. Látszólag össze nem illő témák és műfajok keverednek ebben a könyvben. A történelem és a történetírás legalább akkora szerepet játszik, mint az útleírás, tudománytörténet, a genetika mai állása, az etikai kérdések és a XXI. század balkáni történései… és ebbe a hevenyészett felsorolásba kellene beleilleszteni az egyéni emberi sorsokat és ambíciókat is. Mindezek szükségesek ahhoz, hogy ezekről a lovakról lexikális tudáson túlmutató, értékes ismeretet lehessen közvetíteni.
A szerzőt személyes kíváncsiság vezette az adatok összegyűjtésekor, az olvasó meg igyekezhet félretenni irigységét, mert fel sem merül, hogy Westermannak ne állnának rendelkezésére a lehetőségek. Ha a gyűjtött anyag arra vezeti, akkor elugrik Bécsbe, s ha ott akad kutatnivaló – vagy csak egyszerűen a hely önmagában érdekes – átrándul Csehországba, vagy éppen Szlovéniába. Amikor arra van szükség, az idegen nyelvet értő munkatársakat szerez. Mindezt a legnagyobb természetességgel, akadályokat (valóban) nem ismerve. Csoroghat az ösztöndíjakhoz, költségkeretekhez hazai bérekhez láncolt magyar kutatók nyála!
A görcsmentes témavadászatból természetszerűen következik az is, hogy a kutatónak lehetősége van arra, hogy a történetnek ne csak szemlélője, de részese legyen. Csodálatos érzés lehetett együtt ünnepelni azokkal, akik részt vettek a Szerbiába hurcolt lipicaiak Horvátországba való visszatérésében! Köztük húzónévként szerepel Nenad Bach, a horvát könnyűzene fekete kalapos sztárja.
És ez csak a XXI. századi fejezet! A múlt század történetét jórészt még élő szereplőkkel tudta megkonzultálni Westerman. Volt ahol dokumentumokra kellett hagyatkoznia, de a dokumentumok közötti űrt élő emberek – sok esetben tragikus – történetei töltötték ki. Ennek köszönhetően nem csak az ismeretlen tények kerültek felszínre, de az ismertnek hitt, legendásított történetek is más színt kaphattak! A hollywoodi máz alatt is sikerült igaz történetet találni: Miracle of the white stallions című Disney produkcióról megtudhatjuk, hogy „majdnem igaz” történet. Csak éppen nem azok az igazi hősök, akiket a film felnagyít.
Hihetetlenül sokszínű történet a lipicaiaké, s ennek a történetnek a szíve Bécs, a Habsburg uralkodók és a Bécsi Spanyol Lovas Iskola, de ennél sokkal-sokkal többről van szó. A mára szerencsére elfelejtett Liszenko(1898-1976) – Sztálin által támogatott – tanai ugyanúgy szerepet kapnak benne, mint Mendel borsói, vagy napjaink klónozása. Utóbbi már most égető kérdéseket vet fel:
miként lehet a lipicaiak akkurátusan vezetett törzskönyveibe bevezetni a klónozott lovakat?
