Örvendjünk a penetráns tankönyveknek! Komolyan!

Álljunk meg egy szóra! Gondoljuk végig, micsoda előnyei vannak annak, hogy az oktatáspolitikusok nem csak választhatóvá, hanem (szinte) kötelezővé tették, hogy rosszabbnál-rosszabb tankönyvekkel ugorjanak neki a nebulók az új tanévnek!

Gondoljuk végig, és vegyük észre: igenis lehet fekáliából várat, sőt palotát építeni! Nem is akármilyet! A tavalyi év tapasztalataira hivatkozva – a frissiben bevezetett erkölcstanra gondolok – bizton állíthatom, hogy kevés jobb dolog történt, mint a mostani kollektivista, kleriko-nacionalista pedagógiarombolás…

És még mindig azt hiszed, hogy viccelek!

Pedig nem, és a felismerések sorozata nem most kezdődött, ráadásul nem is a humán tárgyakkal, hanem a természettudományos ismeretekkel! Még évekkel ezelőtt, amikor a gyermekeim alsó tagozatosak voltak. A mostani tankönyvpiaci átrendeződés egyik nyertesének környezetismeret tankönyve volt, ami először megriasztott. Konkrétan: tévedések, csúsztatások voltak a tankönyvben… ép ésszel megoldhatatlan feladatok. Persze, nem úgy, hogy kiverje a szülő szemét, hanem csak itt-ott meghúzódva.

Mit tanultunk akkor?

Nagyon fontos dolgokat! A gyerekek megtanulták, hogy nem minden igaz, amit kinyomtatnak; attól, hogy a könyvben az áll „feketén-fehéren”… még egyáltalán nem biztos, hogy úgy is van. Még akkor sem, ha a tanító néni elhiszi. Fontos már korán elsajátítani a kritikus szemléletet és hozzáállást. Ahogy az is fontos, amit a szülő tanul a gyerek tanulmányai során: ODA KELL FIGYELNI, MI AZ, AMIT A GYEREK FEJÉBE TÖLTENEK!

A felső tagozatra való átállás az erkölcstan/hittan dilemmával indult. Megfontolva – és kicsit dacból – az erkölcstant választottuk. Sajnos/szerencsére a mi iskolánkban nem járt tankönyv a tantárgyhoz, viszont az okítást egy frissen átképzett jó szándékú nyelvtanár végezte.

Sokat tanultunk ebből is: a gyermek őszintén elképedve jött haza és mesélt arról, hogy mi hangzik el az órákon. Heti rendszerességgel hosszú, intenzív és az alapokat érintő beszélgetésekre került sor. Az új tantárgy olyan beszélgetésekre adott lehetőséget és okot, melyekre máskülönben nem – vagy nem ilyen intenzíven! – került volna sor. Az így átbeszélt „tanagyag” sokkal mélyebben ivódott a gyerekbe. Ebben biztos vagyok, ráadásul olyan közös gondolkodásra adott alkalmat, ami valóban erősítette a családot, s továbbfejlesztette a gyermek kritikai szemléletét!

Ezzel el is jutottunk az új tanév új könyveihez!

És az új könyvekben itt-ott felbukkanó beteges szemlélet által nyújtott új lehetőségekhez: lesz mit tisztába tenni! Lesz miről beszélgetni, s garantálom, hogy az általam valósnak vélt értékeket a gyerek sokkal mélyebben el fogja sajátítani, mintha jó tankönyvei lennének.

Ennél többet – belátom: szándéka ellenére – hatalom még nem tett azért, hogy szellemi környezetére igényes, a világot nyíltan és kritikusan szemlélő gyerekeket nevelhessek. Olyanokat, akiket már most sem vehet le a lábáról a turulban született szittya romantikus maszlag!

És ha valóban kötelezővé teszik újra Tóth Tihamér erkölcsnemesítő művét, a TISZTA FÉRFIUSÁGot, én azért is hálás leszek. Alkalmam lesz arra, hogy kamasz fiammal együtt nevessek a derék páter veretes nyelvezetű dörgedelmein! Melyek helyükön és értékükön kezelve valóban élvezetesek! tankönyvek tankönyvek
(A Kedves Olvasó szerencséjére elég felnyúlnom a könyvespolcra, s találomra felütni a nagyszerű művet.) tankönyvek
Lássuk, mit ír a magányos bűnről:

Szíve hevesen kezd dobogni, forr, lázong a vére. Tudni szeretné, csakugyan olyan földöntúli élvezet-e az a dolog, ha az ember játszani kezd a saját nemi szervével. Lángol benne a vágyódás (»itt magamban vagyok, úgysem lát senki«) kipróbálni ezt a dolgot; saját testén végezni olyan gyalázatos tettet, amiről azt halotta ugyan, hogy rút bűn Isten és saját becsülete ellen, de ki törődik most bűnnel, mikor az ösztön zsarnokoskodik; az az ösztön, amelynek amúgy is követelődző szava alá lovat adott a délutáni ivás, beszéd, olvasás, ének!
…
Ha sakkozás közben eltévesztesz egy lépést, egyszerűen visszatolod a figurát azzal, hogy »nem gilt«; de az erkölcstelenség lépéseit érvénytelenné soha-soha többé nem teheted!

Őszintén, hát nem gyönyörű? tankönyvek tankönyvek tankönyvek

És, ha ez még nem lenne elég, Tóth Tihamér számtalan művét lehet előrántani. Talán az A MŰVELT IFJÚ az egyik legaktuálisabb, hiszen nem csak azt mondja meg, hogy „mit olvasson a gyerek?”, de azt is, hogy mit ne! tankönyvek

A nemes gondolkodású ifjak nem vesznek kezükbe olyan könyvet, amely sérti szent vallásunkat vagy a tiszta erkölcsöket. Ezzel fölizgatnák fantáziájukat, megmérgeznék szívüket, gyöngítenék akaratukat, megrontanák irodalmi ízlésüket, összerombolnák erkölcsüket és ezáltal vallásos életüket is. Mondanom sem kell tehát, hogy oly könyvet, mely vallási gondolkodásodat, vagy erkölcsi felfogásodat sérti, ne olvass! Hidd el, nem leszel lelkileg szegényebb, ha ezeket a sarokba dobod. Az olvasmányok befolyása alól senki nem vonhatja ki magát. Az olvasó többé-kevésbé tanítványa lesz a könyv írójának; kedvenc írónk meg egyenesen rabul ejt: világnézetét, erkölcsi felfogását, cselekedeteit tudatlanul is magunkévá tesszük. Egy híres francia író, Bourget mondja: »Senki sincs, akinek őszinte lelkiismeret-vizsgálat után nem kellene bevallania, hogy ma más ember lenne, ha ezt vagy azt a könyvet nem olvasta volna«. fehér ruhával nem lehet a pocsolyán átmenni.
…

Nem elképesztő?

A jövőben ilyen és ehhez hasonló olvasmányokról beszélhetünk gyerekeinkkel, mielőtt nekilátnak a hamburgernek. Talán arra sem lesz időn, hogy a CNN-t nézzük!

[A képek – a GIF kivételével – Tóth Tihamér Tiszta férfiuság című művéből származnak.]