+ Irodalom

Kertész Imre kitüntetése körül nem csitul a vita

kertész imre

Sajnos vannak, akik szerint adni nem szabadott volna, mások az elfogadást tekintik árulásnak. Ne feledkezzünk meg azokról, akik egyszerűen csak örülnek és gratulálnak.

Sajnos vannak, akik szerint adni nem szabadott volna, mások az elfogadást tekintik árulásnak. Ne feledkezzünk meg azokról, akik egyszerűen csak örülnek és gratulálnak. Napról-napra gyarapodnak az állásfoglalások a sajtóban. Néhányan a Nobel-díj visszaadására szólítanák fel az írót.

A Múlt és Jövő Alapítvány hírlevelében megfogalmazott gratuláció talán segít árnyalni a képet:

Szeretettel köszöntjük szerzőnket és büszkeségünket, Kertész Imrét abból az alkalomból, hogy megkapta a legmagasabb magyar kitüntetést.

Tudásunk szerint a legmagasabban teljesítő élő magyar író nyerte el a magyar állam legmagasabb díját. Ez egyensúlyban áll a nem embertől eredő igazsággal – ezért üdvözöljük az elismerést. Ehhez nincs, mert nem lehet hozzáfűzni semmit – mert ez az igazság(osztás) felette áll a kicsinyes, percemberi megfontolásokon. Jó, hogy akad még valami, ami mindennek ellenére még képes felette állni a mai (a “végső”) kocsmán.

A díjat követő ún. diskurzus igencsak perchez (és “percemberekhez”) kötött italméréséhez ajánljuk újra akár a legfrissebb számunkat, amelynek negyede az író életművével foglalkozik, s közöl tőle még magyarul eddig nem publikált szöveget. (Ezt a számot forgatja az író a mellékelt képen.)

kertész imre

S ezúttal is ajánljuk olvasásra a Kertész Imrével foglalkozó könyveinket, különösen a Jób díja című kismonográfia Recepció részét – a mai kocsmabeszéd tárgyát. Annál is inkább, mert ezekről – egy fia sor nem jelent meg a magyar közdiskurzusban. Demokratikusan – egyik ún. “oldalon” sem.

Bizony, ha a kitüntetés híre és annak szelet vetése okán egyetlen olvasó is elmélyed Kertész Imre műveiben, aki ezt idáig nem tette, s nem tette volna, megérte a kitüntetést adományozni, sőt: a botrányt is elviselni. Mert csak ez, azaz a mű számít – amely, amíg könyveket olvasnak, addig hitelesen ábrázolja a huszadik századi –  a magyar történelemben, a maga apokaliptikus voltában megmutatkozó – nagy, emberi tapasztalatot: a sorstalanságot.

a Múlt és Jövő közössége

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy

Népszerűek

To Top