+ Interjú

25 éves a Nulladik Változat – Interjú Fenes Tiborral

Katonák voltunk, mint akkoriban a legtöbb fiatalember, és ott három srác úgy összetalálkozott, hogy abból lett egy zenekar és lett a Nulladik Változat.

25 éves születésnapját ünnepli a magyar dark/alternatív szcéna zászlóshajója, a Nulladik Változat. A zenekar ma este egy maratoni koncert keretében a Filterben ünnepel.

1989-ben alakult a Nulladik Változat. Mit reméltél akkor, számítottál 25 évre?

Üdvözlöm a lap olvasóit! Akkoriban rengeteg zenét hallgattam, ezeket újragondoltam, és én is szerettem volna dalokat írni. Katonák voltunk, mint akkoriban a legtöbb fiatalember, és ott három srác úgy összetalálkozott, hogy abból lett egy zenekar és lett a Nulladik Változat. Akkora remegéseket, kétségbeeséseket azóta sem éltünk meg, vagy csak már edzettebbek vagyunk! (nevet) De 25 évre  akkor még nem számítottam, szerintem mindig a következő nap érdekelt csak.

Már az első lemezeteken is kialakult a sajátos hangzásotok, mi alakította ezt még a – gondolom – közös kedvenceken kívül? 

Az első lemezt a Fekete Yuk stúdiójában vettük fel. Olyan nagy emberek voltak ott, hogy kis vidéki „zenészként” tényleg csak lestük őket (Bikini, Beatrice, Ákos, Sziámi, VHK, Kispál és a Borz). A szokásos ugratós, beavatós sztorik mentek, hogy mi az a zs moll meg hasonlók. És ugyanakkor nagyon emberségesek voltak, egy nagyon szeretetteljes közeg volt. Szerintem sokan hitték, hogy a rendszerváltás után jobb lesz, de én mondjuk nem ezzel foglalkoztam, csak a belső világom érdekelt. Az akkori magyar és európai altert hallgattuk, ez felülmúlta az akkori pop-diszkó, vagy hard-metál vonalat.

Hogyan születtek az akkori Nulladik Változat-dalok?

Általában hozott a zenész egy témát. Én hozzátettem a szöveget, nagyjából úgy, hogy egész nap sorok vagy töredékek jutottak eszembe, aztán vagy leírtam, vagy csak tároltam agyban. A legjobb számok egyetlen próba alatt azonnal összeálltak, csak finomítani kellett utána. Sokszor a fejemben végigmenő akkordsor hozott ki egy szöveget, mondjuk 1-2 napi agyalás után, de ez lehetett hosszabb idő is. Aztán utána a próbán át kellett nyomni ezeket az ötleteket! Ez nem volt könnyű, például a Bolyongás évei című dal – amit nemrég beválasztott egy ismert zenei oldal a 90-es évek legjobb dalai közé – alig ment át, mert túlságosan személyesnek tűnt. Talán megérte érte küzdeni.

nulladik_2

A kilencvenes években szédületes tempóban jelentek meg anyagaitok, míg ez azóta ritkult. A zeneipari változások miatt történet ez így?

Talán igen, de a mi anyagaink zömmel magánkiadásban jelentek meg. Ez részben dac, részben kényszer volt. Tudtuk, hogy a kiadók viszonylag kevés részesedést fizetnek, másrészt pedig a Nulladik Változat rétegzene. Magánkiadásban is ment a dolog, de csak ezer darabot lehetett terjeszteni hanghordozóként. Tehát nem a példányszám volt a döntő, hanem a termékenység. Az évenkénti, maximum kétévenkénti kiadás nem külső kényszer volt, hanem ennyire jöttek a dalok. Persze egymást is gerjesztettük, ez egyfajta harc volt, hogy legyűrjük a hétköznapokat. Hricsovinyi Tamás (basszus) hozta az alaptőkét, Szabó Attila (gitár) a kapcsolatit, én nagyon meglepődtem, hogy viszonylag népszerűek voltunk. Puskás Tibor (dob) és én meg verseket és szóvicceket morzsolgattunk a háttérben. De lehet, hogy rosszul emlékszem!

Melyik időszakra emlékszel vissza a legszívesebben a 25 évből?

Hűha! Hát az alapítás évére a hadseregben. Aztán az egri évekre a főiskolán (a tagok majdnem mind ott tanultak). Ekkor jött a két első hanghordozó, a Nulladik Változat és a Bolyongás évei és az első pesti és vidéki sikerek. Csaknem minden nagyvárosban jártunk, akár többször is. Kiemelkedik Eger, Salgótarján, Veszprém, Székesfehérvár, Tatabánya, Mosonmagyaróvár. De nehéz felsorolás, biztos hagynék ki nagyon jó helyeket. De a talpra állások is mind emlékezetesek. Most már a küzdést is becsülöm, akár a 2007-es nagy feltámadást, amikor tényleg szinte a semmiből hoztuk vissza a zenekart Töller Andrással.

Melyik lemezre vagy a legbüszkébb?

Az elsőre, a pillangósra (egy gyertyafénybe repülő pillangó van a borítón). Az reveláció volt, soha nem hittem volna, hogy nekem valaha „lemezem” lesz. Akkor azt mondtam, ha meghalok, már ezért megérte. De azért követte még majdnem 10 lemez! (nevet) Az 1994-es Metropolisz-tánc nagyon jó dalokat hozott, a 2005-ös Retro pedig valamiért nagyon megdörrent hangzásilag. Egyiket sem bántam meg.

Ha egy ismeretlennek meg kéne mutatnod a Nulladik Változatot, melyik dalt választanád az ismerkedésre?

Könnyű és nehéz kérdés egyszerre. Az internetes oldalakon fent lévő dalok alapján a Felhők közt és a Bolyongás évei a két befutó. Ebben a közönségvéleményben sok igazság van: az egyik a lassú, meditatív Nulladik Változat, a másik a beindítóbb, dinamikusabb.

Van egy DARK nevű lemez, ami évek óta készül, ez mikor fog várhatóan megjelenni?

Nem tudom, hogy lesz-e CD formátum. Hat dal már fent van egy közismert hivatalos letöltő oldalon, tehát elérhető. Koncerten is játsszuk őket. Tehát él a dolog, talán a közeg változott. Lehet, hogy bakeliten kéne kiadni? (nevet) Ennyit a változásról.

Szoktál irodalmi esteken is zenélni. Hogyan jött ez és mennyivel másabb kihívás?

Gulya Istvánnal és néhány más jó barátommal A Pad folyóiratban publikáltunk néhány írást. Azt gondoltam, hogy ezek a dalírás melléktermékei. Aztán komolyabbnak bizonyultak, Kosztolányival szólva „Mily sekély a mélység, és mily mély a sekélység”. Mikor néhány ismerősöm figyelmeztetett, hogy a dalszövegekben mennyi az irodalmi áthallás, akkor rájöttem, hogy bármit akarok kitalálni, azt nem kis részben már mások is megírták. Na mondom, puff, posztmodern. Annyira benn vagyunk itt ebben a közös nyelvben, hogy minden elkülönülés lényegében csak igazodás, ha akarom, ha nem. Minden lázadásunk az elfogadásra irányul. Értsetek meg, mert ha nem, különben nagy baj lesz. (nevet) Így született vagy száz vers. Tucatnyi pszicho-novella. Aztán Huczek Zoltán az F. kapitány lenn a téren címűre nagyon jó képsorozatot is készített, szinte képregényhősnek is tűnhetett ez az egyszerű énekes. Én nagyon meglepődtem, hogy zene-kép-szöveg ilyen összhangban tud lenni. Pedig ez valahol természetes. De hogy velem is megtörténhet? Úgy látszik, itt a való világban semmi sem lehetetlen.

Milyen most a zenekari hangulat és mik a jövőbeni tervek?

Nagyon jó felállásban zenélünk: Töller András basszus, Tonka Zoltán dob, Krasznahorkai László gitár. Én meg továbbra is énekelek és gitározok. Van egy új szám, a Hazaérsz, én nem is hittem, hogy ilyet tudunk írni és így előadni. Szeretünk zenélni.

fenes

Nulladik Változat Origin néven idén játszottatok már koncertet a zenekar 1990 és 1995 közötti felállásával. Hogyan jött ez és milyen érzés újra együtt játszani?

Minden régi tag örült az ötletnek. Érdekes hallgatni azokat a régi tördeléseket, hangsúlyokat, nincs nyoma a régi görcsöknek. Tét nélkül lehet régi számokat játszani. És valamiért jól szólnak. Tudjuk, hogy mindenki mennyi mindenen ment át, aztán még csak most jön a java. Tudunk nevetni régi és új vicceken.

Szombat este a 25 évet megünneplendő Nulladik Változat Fesztivál lesz a Filterben. Mivel készültök?

25 év, 25 dal, 2,5 órás koncert. Nem is hittem, hogy a régi és új tagokat ennyire meg lehet nyerni erre a célra, én sem vagyok ünneplős típus. A névnapomat is mindig elfelejtem, de a születésnap más és remélem, hogy most is más lesz. Olyan természetes, mintha minden úgy magától menne. Persze nem elfelejtendő, hogy egy új igazi Nulladik Változat-anyag lenne a legmeggyőzőbb. Ez pedig nem a jubileum függvénye, hanem hogy most mit gondolunk a világról, és ezt hogy tudjuk elzenélni. Az mondjuk egy érdekes megfejtés lesz…

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Népszerűek

To Top