Archív

Veronika könyve – beszélgetés Czapáry Veronikával

Ki akartam deríteni, hogy író vagyok-e, ezért megfogadtam, nem írok egy évig egy sort se. (Czapáry Veronikával Büky Anna beszélgetett. Fotó: Vécsei Rita Andrea)Czapry Vera

Egy kávézóban találkozunk. Biciklivel érkezik. Stílusosan fekete csipkeblúzt visel, a haja kontyban. Látásból ismerem úgy körülbelül hét éve, még soha nem beszéltünk. Én akartam az interjút, mert messziről figyelem már jó ideje, hogy van, ami összeköt minket, még akkor is, ha nem vagyunk barátnők. Az a rendíthetetlen kitartás, hogy írás nélkül nincsen élet, mert nincsen lélegzés, mert ez az egyetlen, amiért reggel felkelni érdemes, amiért kinyitjuk a szemünket, amiért dobog a szív. Ez az írás adta burokban való létezés egy idő után kívülre is láthatóvá, érezhetővé, tapinthatóvá válik. Az élet írás. Az írás élet. Az írás soha el nem múló szerelem.

Mióta írsz rendszeresen?

Húsz éve írok, nyolc éve publikálok. Körülbelül hárommillió karaktert írtam eddig, rengeteg prózavers, vers, novella, hat befejezetlen regény, jegyzet birtokosa vagyok.

Tavaly jelent meg az „Anya kacag” című első könyved? Ez mennyiben életrajzi mű?

Mindenki ezt kérdezi tőlem, és nem értem, hogy amennyiben az egyes szám első személyű narrációs formát választja az író, ebből miért következne, hogy önéletrajzi. A regény keletkezését Erica Jong Rettegés a repüléstől című műve inspirálta, és több regénykezdeményből lett összegyúrva egy könyvvé az Anya kacag. Főszereplőm, Viktória egy körülményeinek teljesen kiszolgáltatott személyiség, aki minden kívülről jövő csalódásra hisztérikusan reagál. A traumatikus múltja prózaversekre emlékeztető szövegbetétekben jelenik meg a regényben, múltja mozaikjaiból próbálja összerakni a jelenét, s kitalálni, mi történhetett vele. Története egy körkörös ívben zajló női fejlődésregény, amelyben nincs fejlődés. Éppen ezért találtam izgalmas karakternek, mert Viktória szenvedéseinek leírásával egyfajta női sorsot is bemutathatok. Nem a fejlődés és a biztos pontba jutás itt a cél, mint a lányregényeknél, amelyekben a hősnő végül megtalálja a királyfit (ld. Bridget Jones naplója, Pöttyös könyvek, Cilike regények), hanem a szenvedés körkörösségét és reménytelenségét akartam érzékeltetni. A női fejlődésregény annyiban különbözik a férfiétól, hogy egy nő sokkal később tudja kiteljesíteni önmagát, mert nagyon sok dologgal kell megküzdenie, ami a férfiak számára adott, ezért mindig késleltetett a hatás, s sokszor befejezetlen marad a történet, vagy megszakad. A körkörösség is fejlődés abban az értelemben, hogy megmarad a nyoma a szenvedés körkörösségének bemutatásában.

A hét befejezetlen regény közül, miért éppen ebből lett könyv?

Az elmúlt tíz évben az írásaimban lineáris fejlődés tapasztalható, műveim az irodalmi regény felé mozdultak el. Írtam verseket, prózaverseket, novellákat és befejezetlen regényeket. Csordás Gábor szerkesztő döntése volt, hogy ezt a regényt választotta kiadásra.

Nekem mint embernek és írónőnek, íróembernek az a legvonzóbb benned, ahogyan nem hagyod magad eltéríteni az írói pályától, pontosan azért, mert tudjuk, hogy akit egyszer az írás szenvedélye megérint, az többé nem képes e távlat adta szépség nélkül létezni. Mégis sokan feladják, ki gyávaságból, ki lustaságból, esetleg egzisztenciális félelmek miatt. Te benned viszont a kételynek nyoma sincsen. Ez nagy tiszteletet ébreszt. Minden írással eltöltött pillanat százszorosan, ezerszeresen megtérül, még akkor is, ha mindnyájan ismerjük a buktatókat, az írói karrier nehézségeit. Hogy kezdődött az írói pályafutásod?

Pécsett jártam egyetemre, de már gimnazista korom óta írtam verseket, gyermekkoromban pedig történetek éneklésével szórakoztattam magam. Negyedéves egyetemista koromban beküldtem pár versemet egy neves folyóirathoz, amikor közölte velem Ágoston Zoltán, hogy jobban tenném, ha nem ülnék annyit az íróasztal mellett, hanem más foglalkozást választanék magamnak. Akkor még nem bírtam a kritikákat, teljesen megsemmisültem, de hát mondom, én nem tudok más foglalkozást választani, én író vagyok. Nem hallgattam rá, tovább írtam, viszont öt évbe telt, mire összeszedtem magam, és újra el mertem küldeni egy kéziratomat egy másik folyóiratnak. Egyetemista koromban próbálgattam az írás határait, olyan napi 8–10 órát írtam egyhuzamban, mert ki akartam tisztítani magamban a nyelvet. Nagy segítségemre volt az akkori szellemi közeg, Orbán Jolánék órái, a Senzus csoport, a pszichoanalitikus irodalomtudománnyal és dekonstrukcióval való megismerkedésem, valamint Bókay Antal előadásai. Lázasan olvastam Esterházy Péter: Bevezetés a szépirodalomba című művét – az egyik lavinát az indította el bennem, hogy így is lehet.

Mi volt az első regényed címe?

Az első regényemet Pécsett írtam, és az volt a munkacíme, hogy Harc az elveszett labirintusért, avagy hogyan élnek az angyalok ma, és senkinek nem mutattam meg, mert azt gondoltam, nem az igazi, inkább írok egy másikat. Fogalmam nem volt arról, milyen egy jól szerkesztett könyv, egyáltalán, hogy egy szerkesztő mit tud tenni egy könyvvel, és arról a folyamatról sem volt fogalmam, ami egy kéziratból könyvet csinál. Orbán Jolánnak viszont mindent megmutattam. A nők általában önbizalomhiányosak, eleve hátránnyal indulnak, és nagyon sok írónő csak harminc fölött kezd publikálni.

Rólad azonban azt is tudni kell, hogy kiváló szervező vagy, és nagy sikerű irodalmi előadássorozatok fűződnek a nevedhez. A tavalyi év óta pedig a Szépírók Társaságának is tagja vagy.

Az Anya kacag című könyvemet 2006-ban kezdtem írni, és 2010-ben fejeztem be. A Godot Irodalmi Esteket négy éve szervezem a Godot Galéria megbízásából. Ezt azért szeretem, mert az új témák kapcsán mindig új emberekkel találkozom. Nyolc éve költöztem Pestre, azóta jelen vagyok valamennyire az irodalmi életben is.

Hogyan teremted meg magadnak a regényíráshoz szükséges időt?

Volt egy idő, amikor egész nap csak írtam, mert azt akartam, hogy minden, ami bennem él, vagy amit valaha mondott valaki, amit láttam, olvastam, papírra kerüljön. Kényszeresen írtam, próbáltam mindenre visszaemlékezni, amit valaha elmeséltek nekem, vagy amit átéltem – míg egy tanárom figyelmeztetett, így ez már nagyon kényszeres, és amikor választanunk kell az élet és az írás között, mindig az élet mellett kell döntenünk. Ekkoriban sok Nietzschét olvastam, és iszonyatosan nagy hatással volt rám: ő nem az életet választotta, és átkerült egy másik oldalra. Ki akartam deríteni akkor, hogy író vagyok-e, ezért megfogadtam, nem írok egy évig egy sort sem, és amennyiben utána újra tudom kezdeni, akkor író vagyok. Nehéz volt, és jött a legnagyobb kérdés, tudom-e folytatni, de ott folytattam, ahol abbahagytam. Ma már nem kérdés, hogy írás vagy élet, mert az írás maga az élet! Soha nem értettem előtte, miért fontos publikálni, de onnantól, hogy megjelent az Anya kacag, minden más lett. Ma már értem, hogy minden írónak végig kell mennie ezeken a stációkon, és akkor lesz író az ember a szó legnemesebb értelmében, ha ki tudja engedni a keze közül az alkotását, és megérti, ha megjelenik egy könyv, onnantól szabad préda, és nem befolyásolhatja a történetét. Bárki bármit írhat és gondolhat róla, még akkor is, ha úgy érzi, a legféltettebb kincse és gyermeke a könyve. Mostanában szakaszosan csinálom az életemet, vannak kommunikációs időszakaim és elvonulós hónapjaim. Azért költöztem ki a Duna-partra, hogy el tudjak bújni a kertembe, a saját magam ültette fák közé. Amikor dolgozom, próbálom megteremteni az anyagiakat az elvonulós korszakomhoz, valamint nagy szükségem van a nagyszüleim támogatására. Nyáron reggel felkelek, átúszom a Lupa-tavat oda-vissza, utána egész nap írok, aztán késő délután megint úszom, végül éjfélig dolgozom. Fontos szempont volt, hogy közel legyen hozzám a víz, a Dunától 50 méterre lakom. Ilyenkor inkább a macskáimmal kommunikálok, akik nélkül nem bírnám ezt az elvonulós korszakot. .

Mi a macskák neve?

Kék, Rebeca, Kati, Lali, Ludmilla, Cirmi, Tündi, Pindurmancs. Az elvonulós korszakaimat macskák nélkül nem is tudnám elviselni.

Mik a terveid? Hogy képzeled el a következő öt évet?

Most fejeztem be Megszámolt babák című új könyvemet, ami nagy örömömre a Scolar Kiadónál jelenik meg idén, karácsonyig bezárólag. Utána a tulajdonképpeni első befejezett regényem jönne, az Őrültek Városa – ezzel még nagyon sokat kell dolgoznom. Szerencsére jó helyzetben vagyok, mert húsz év kiadatlan anyaga van a gépemen, amit tanulva korábbi hibámból – amikor is egymillió karakternyi írásom veszett el egy szerverhiba miatt – több winchesteren tárolok; így van miből válogatnom. Nagy vágyam egy verseskötet, és nagyon szeretnék posztgraduális képzésre járni.

Írd meg, és megvalósul!!

Megrendelem gomb

anya kacag czapry

Kiadó: JELENKOR KIADÓ KFT.
Oldalak száma: 352
Borító: KEMÉNYTÁBLA, VÉDŐBORÍTÓ
Súly: 280 gr
ISBN: 9789636765125
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2012

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Népszerűek

To Top