+ Interjú

Csak a jól működő szex érdekel – beszélgetés Michel Houellebecq-kel

Michel Houellebecq

Azért ennyire élhetetlen ez a világ, mert túl sokan vagyunk – Illényi Mária riportja a Michael Houellebecq-kel, a XX Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendégével készített interjúról.

Azért ennyire élhetetlen ez a világ, mert túl sokan vagyunk – Illényi Mária riportja a Michel Houellebecq-kel, a XX Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendégével készített interjúról.

Az ember lánya felkészül, ha riportra indul, főleg, ha a XX. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendégével találkozik. Én is így tettem; és egyre növekvő kíváncsisággal vártam a beszélgetés napját, hogy fény derüljön rá, vajon Houellebecq tényleg egy provokatív botrányhős? Vagy ne’ adj Isten részegen ül majd az interjún, és beleásít a kérdésbe…? Ezt latolgattam akkor is, amikor megérkeztem az interjú helyszínéül megadott For Seasons Hotelbe. Ott előttem még vártak pár újságtól, mert mint kiderült, a délelőtti interjúk el is maradtak. Várakozás közben sikerült megismerkednem Tótfalusi Ágnessel, Michel Houellebecq fordítójával. Elmesélte, hogy 2000-ben találkozott először Houellebecq- szöveggel, egész pontosan Az elemi részecskék című könyvével. Mivel nagyon szikár nyelven ír Houellebecq, nagy kihívást jelentett a fordításban is megőrizni ezt a letisztultságot. Tótfalusi jól ismeri a szerző számos művét. Őszintén érdekelt, melyiket tartja a legjobb könyvének. Szubjektív véleménye szerint az Elemi részecskék a legerősebb regénye, a legkiforrottabb A Térkép és a táj. Az Egy sziget lehetősége viszonylag formátlanabb regény, ellenben nagyon érdekes. Beszélgetésünk ezen a pontján érkezett meg a riportját éppen befejező kolléga, aki szintén megerősítette hogy az első két helyen felsorolt könyv nála is a befutó, és hogy Houellebecq személyesen sem valami bőbeszédű.

Befutott az utolsó előtti riporter is. Közben eszembe jutott, hogy jobban teszem, ha mellőzöm a kifejtős kérdéseket, mivel a hallottak és látottak alapján úgy tűnt, ez „szikár” interjú lesz.

Röpke tíz perc múlva nyílt az ajtó, Michel Houellebecq fáradtan beinvitált.

Az életművében szereplő könyveit, és a Könyvfesztivál alkalmából megjelenő Lanzarote-t olvasva különböző hívószavak kapcsolódtak bennem Önhöz. Arra kérném, hogy minden szó után mondja ki rögtön azt, ami épp eszébe jut róla:

Utazás.

Erről most Jack Kerouac Úton című regénye jut eszembe, aki arról beszél, hogyan tért meg a katolicizmushoz.

Magány.

Hmm. Ez kétértelmű. Szükséges a regényíráshoz, de néha gyötrelmes.

Sziget.

A sziget számomra egy pillanatnyi megállás. Sziget az időben.

Depresszió.

Erről már sokat beszéltem. Ez a modern világ betegsége.

Klónozás.

Nem értem, miért sokkolja ez a lehetőség az embereket.

Szex.

Csak a jól működő szex érdekel.

Vallás.

Jó megoldás sok mindenre.

Egy Houellebecq-idézettel folytattuk: „És amikor már nincs mit remélni az élettől, legalább félni van mitől.” Ön mitől fél a legjobban?

A testi és a lelki szenvedéstől.

Azt is írja, hogy nincs olyan társadalmi pozíció vagy kapcsolat, amelyet megnyugtatónak lehetne tekinteni. Bármelyikünkkel, bármi megtörténhet. Ön szerint mi ennek a legfőbb oka?

Azért ennyire élhetetlen ez a világ, mert túl sokan vagyunk.

Ön számos helyen élt már a világon, hol érzi magát igazán otthon?

Sehol.

Mit gondol arról, hogy Önt provokatív botrányhősként tartják számon?

Nem tartom magam provokatívnak, általában inkább engem szoktak provokálni. Vajon miért?

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy

Népszerűek

To Top