Archív

Éccakai őrjárat 8. – Kisember meg a nagy felesége

A feleség újabb parancsot ad a férjének: – Az ágy alá! Ma éjszaka ott alszol. (Baranyai László kisregénye folytatásokban)GULYS 1

Nem sokkal később – sétálnak tovább – csattanások hangjai hallatszanak. Hollányi doktor megmerevedik, figyel.

– Mi ez a hang?

– Semmi… nem érdekes… – próbálja továbblépésre serkenteni őt Hujber. Tudja, amit tud, de nem akarja, hogy a másik is tudomást szerezzen róla.

– Ebből a házból jön? – mutat a velük egyvonalban lévő, a kertben, az úttól kissé távolabb álló épületre Hollányi.

– Igen, ebből, de mondom, nem érdekes. Menjünk tovább, sokkal fontosabb dolgok vannak…

– Azért én megnézném – köti az ebet a karóhoz az ügyvéd, és menten az egyik ablaknál terem. Kissé széthúzza a léceket, beles.

Odabent egy ember – pontosabban mondva: emberke – térdepel a szőnyegen, pofonoktól piroslik az arca; előtte egy nagydarab némber áll. Pálcát tart a kezében.

– Letérdelni! – parancsol rá az emberre.

– Igenis – feleli az, és két alkarját a földre helyezve előrehajol.

– Megcsókolni a lábamat!

– Igenis – feleli a férfi, és megcsókolja a nő cipőjét.

Hujber Antal szelleme szörnyülködik. – Jaj, ez borzasztó… ne is nézzük!

De Hollányi mindent tudni akar.

– Miért teszi ezt vele? Kik ezek? Férj és feleség?

– Igen, azok – feleli viszolyogva Hujber.

A kisember nagy felesége újra rákiált a férjére: – A másikat is! Érzéssel!

A kisember arra is csókot lehel, érzéssel.

– Most le a nadrágot! De gyorsan!

– De drágám… – rimánkodik a férj – ez már tegnap is volt…

– Nem érdekes! Ma is lesz. Le a nadrágot. Így ni. Térdre.

– Csak ne nagyokat!

A felesége kijavítja: – Úrnőm!

– Csak ne nagyokat, Úrnőm!

– Kuss! Lábcsók.

– Igenis, Úrnőm – feleli a kisember.

De hiába csókolja meg ismételten a nő mindkét lábát, az a pálcájával lesújt a meztelen fenekére.

– Jaj!

– Mondd utánam: egy senki vagyok!

Utána mondja: – Egy senki vagyok.

A pálca megint lesújt.

– Jaj! Egy senki vagyok Úrnőm.

– A rabszolgád vagyok.

– A rabszolgád vagyok Úrnőm. – Ismét kap egyet. – Jaj!

– Egy undorító kis pöcs vagyok.

– Egy undorító kis pöcs vagyok, Úrnőm.

A kisember nagy felesége variálja a műsort. – Most egymásután kétszer! A farkam akkora, mint egy nudli.

A férfi megismétli: – A farkam akkora, mint egy nudni. A farkam akkora, mint egy nudni. – Pálca csattan megint. – Jaj! Úrnőm!

– Levenni a cipőmet, megnyalni a lábamat – jön az újabb parancs.

– Igenis, Úrnőm. – A pálca kíméletlenül lesújt, az ember feneke is piroslani kezd.

– A farkam semmire sem jó.

– A farkam semmire sem jó. A farkam semmire sem jó. Úrnőm, úrnőm. Jaj!

Hujber Hollányihoz: – És ez így megy évek óta!

A feleség újabb parancsot ad a férjének: – Az ágy alá! Ma éjszaka ott alszol.

– Igenis – feleli az alázatosan, de hiába, nem kerüli el az újabb pálcaütést. – Jaj! Igenis, Úrnőm!

Hujber eljön az ablaktól. – Menjünk, látni se bírom ezt.

– Kik ezek? – kérdi Hollányi.

– Azt hiszi, tudom? Mellettünk laknak már mióta, de akkor sem tudtam róluk semmit, mikor még megvoltam. Ha kibújtak a házukból, mosolyogtak, ennyi. A pasinak méhei vannak, azzal próbál egy kis pénzt keresni… különben nyugdíjasok.

– Azért az, hogy a nő másfél fejjel magasabb a férjénél, sok mindent megmagyaráz – tudálékoskodik az ügyvéd.

– Jó hogy azt nem mondta, hogy az „uránál” – próbál viccelődni Hujber.

Indulnak, de nem sokat haladnak előre. Hujber lefékez.

– Itt miért álltunk meg? – kérdi a másik.

– Itt lakok én.

– Lakott csak… – Hollányi már megint nem tudja megállni, hogy ne övé legyen az utolsó szó.

Illusztráció: Gulyás László: Ágyon

Folyt. köv.

AZ ELŐZŐ RÉSZEK:

Éccakai őrjárat 1. – Horpad a sír

Éccakai őrjárat 2. – Zsoli, a sírverő

Éccakai őrjárat 3. – A lövés

Éccakai őrjárat 4. – Fasor, kifli

Éccakai őrjárat 5. – Tömőfa. Stílfűrész, tartalék benzinnel

Éccakai őrjárat 6. – Nagyfröccs és cserkó. Égi hablaty

Éccakai őrjárat 7. – Pirospaprika, kiszórva

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy

Népszerűek

To Top