Archív

Az Esteban-ciklusból

photo esteban

„Hej esteban a holdat vedd rá / hogy lábát széttárja és én közéjük / fekve álmodjam meg a halált…” Jancsó Zoltán Esteban-ciklusát saját fotójávalajánljuk versolvasó kedvetekbe.

MA ESTE

Hej esteban ma este sétáljunk

le a partra úgy nézném megint

a hullámokat az alkonyi megtört

fényben az egyik úgy emlékeztet

a nagybátyámra azt mondta hogy

az óra csinálja az időt olyan könnyedén

halt meg olyan szépen eldobva magától

az életet esteban hallottál már ilyet.

SZERZETES

Hej esteban egy szerzetest láttam

egyszer a földön ült és az

esőcseppeket számolta sorban

nem tűnt túl boldognak az arca

olyan volt mint a szeretkező

állatoknak a nyelve hegyén

ott ült a végtelen és a szeméből

legördülő cseppek esteban

olyan volt mintha sírna aztán

évekkel később arra jártam

de a szerzetes már nem ült ott

csak az eső esett esteban és

olyan volt mintha mindenki

sírna.

A HOLDAT ESTE

Hej esteban a holdat vedd rá

hogy lábát széttárja és én közéjük

fekve álmodjam meg a halált

hogy aznap este csak nekem

világítson és a föld többi részét

borítsa sötét és fekete fény esteban

ha a városban jársz ne felejtsd el

felhívni azt a nőt aki egyszer kedves

volt hozzám pihés ajkán mindig

megjelent néhány izzadtságcsepp

és a telefonban olyan volt a hangja

mindig mintha félne és úgy szerette

ha virágzik a hárs esteban őt tudtam

volna szeretni ha nem jön el a

hajnal.

{jcomments on}

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy

Népszerűek

To Top