Elöljáróban


Kedves Olvasó,

ami itt indul, voltaképp érdektelen. S mint az ehhez hasonló érdektelen dolgok (tehát különböző emberek mondatai az életükről, a világról, mindenről, amit látnak, hallanak, gondolnak), valamilyen tekintetben, ha másnak esetleg nem is, legalábbis nekik maguknak a legéletbevágóbb közlendők. Nem mintha az irodalmárok magvasabban gondolkodnának, mint a nemirodalmárok, mintha az ő mondataik (s hangsúlyozottan: nem – feltétlenül – irodalmi, hanem szó szerint: magánérdekű közléseik) bármiféle plusz relevanciával bírnának bárki máséval szemben. Amiért egyáltalán mégis előhozakodunk ügyes-bajos dolgainkkal, pusztán az, hogy hiszünk benne, az emberekben (talán bennünk is) általában szokott lenni valami érdekes. Néznek, mozognak, lélegeznek – egyszóval: élnek. Többnyire erről olvasunk, ezt nézzük a tévében, erről netezünk. Így most mi is egy picit. Nem udvariatlanságból, pusztán csak a heti sorrendhez igazodva soroljuk így a neveket: Nyerges Gábor Ádám, Tinkó Máté, Torma Mária és Fehér Renátó adogatják a stafétát hétről hétre, keddenként június elejétől, ezen a szent (vagy épp profán) (web)helyen.

Megtisztelő figyelmüket már előre egyszerre kérve és köszönve is,
a szerk.