A Csillagszálló irodalmi est sorozatának utolsóelőtti „szeánszán” volt, akit elvitt a hasnyálmirigyrák, s olyan is, akit először puskatussal, később pedig a balta fokával vertek agyon a Közép-Európai Kulturális Központban, február 8-án, az esti órákban.
Pálfi Anna már bevezetőjében jelezte, hogy az esztétikai minőségek és az írói stratégiák jelenkori állapota miatt nem beszélhetünk „csak” tragédiákról. Ahogy a humort átjárja a tragikum, úgy a tragikumot középpontba állító alkalom sem lehet meg humor nélkül. (Jót nevettünk a látleleten!)
Elsőként Mézes Gergely olvasta fel Happy end című novelláját, s azzal, hogy elkezdett „mentegetőzni” – mondván „ez egy régi írás”, – új szokást honosított meg. A többi író is rákapaszkodott erre a gondolatra:Vécsei Rita Andrea is elmesélte, hogy ez egy régebbi írás, Karafiáth Orsolya szövegéről pedig kiderült, hogy nem csak régi, de ráadásul egy regény részlete, amit azóta már át is írt, és a novellában szereplő macska is elpusztult a regényben. De térjünk vissza az elejére, amikor Mézes Gergő mázatlan felolvasásából megismerhettük a műtét előtt álló mellrákos nő és a hasnyálmirigy miatt haldokló férfi rövid kapcsolatát, ami nem szerelem, nem erotika, és nem… mégis maga az élet.
Fenyő D. György – eltávolodva a történettől – a jelenlévő betűvetők történetválasztási stratégiáiról érdeklődött: Miből lehet Történet? A Happy end szerzőjéről kiderült, hogy őt a banális, apró történések érdeklik, s azokból kiindulva – mostanában éppen régi családi fotók mentén – hagyja kibontakozni a cselekményt. Vécsei Rita Andrea szerint bármiből lehet történetet kerekíteni, ha az a bizonyos „bármi” megmozdít „valamit” az íróban, akkor csak hagyni kell, hogy mesélődjön. Karafiáth Orsolya most éppen regényt ír, s bár a cselekmény vázlata már megvan, s ehhez ragaszkodik is konokul, de azt esetlegesnek látja, hogy miként/honnan kerül elő a „bármi”-re alapozott apró mozzanatok sora.
Szvoren Edina Vacsora című novelláját Szalay Kriszta színművésznő olvasta fel. Nem volt könnyű feladata, hiszen ez a szöveg – a sok apró, visszatérő, látszólag lényegtelen részlettel – nem felolvasásra íródott. A kényszeresen ismételgetett banális apróságokból kibomló apa-leány kapcsolat irtózatát előadni nem könnyű. Talán lehetetlen.
Karafiáth Orsolya Szilveszter című „régi szövege” – a szerző „feszesen laza” előadásában – nagyot szólt: a tragikum és a komikum robbanóelegye megint működésbe lépett. A Csillagszállóban megjelent történet ott ért véget, hogy a főhősnő kihajítja a gusztustalan macskát az ablakon. Igazán komikus volt, ahogy a regényrészlet utóélete ürügyén a pódiumon ülők megpróbálták tisztázni a macska további (tragikus!) sorsát…
Scheer Katalin szövegét – betegség miatti igazolt hiányzása okán – Hradeczky Moni olvasta fel. Az anya-lánya kapcsolat (már megint kapcsolat!) mozgatórugói csak lassan bomlottak ki a szövegből, melynek hétköznapi tragédiáját nem is a múltbeli történés, hanem a jelenbeli tisztázhatatlanság adja. Ijesztően pontos látlelet.
Annyira pontos, mint Vécsei Rita Andrea Ring című szövege, melynek három egysége (fejezete?) apró, férfiszemmel észrevehetetlen, női(es) dolgokból építi furcsa, férfiaggyal is csodálható, lebegő köreit a kabátról, a bokszolóról, az átlényegülő színészről…
Zárásként Kálmán Gábor szövege kerül terítékre, s bár egyrészt – a szépségről szóló esten megismert meglátásai miatt – mélyen fájlaltuk, hogy nem volt jelen, másrészt ez hatalmas szerencse, mert így a hosszú és rafinált szöveget Szalay Kriszta olvasta fel… Méltó lezárásaként az aznapi pódiumbeszélgetésnek, melyből idő hiánya miatt megint kimaradt több, előre beígért szöveg. (Kezdem gyanítani, hogy ez egy ügyes marketingfogás, amivel ráveszik a gyanútlan, kultúrára éhes közönséget a Csillagszálló korábbi számainak megvásárlására!)
Az est zárásaként Moldova Ágnes Tisztulás című dokumentumfilmjét vetítették, melyben fővárosi hajléktalanok segítenek az észak-magyarországi cigánysor árvízkárosult lakóinak. Egyszerű emberek szívet szorongató mondatai egy lokális tragédia közepén…
Kapcsolódó anyagok:
Tarthatatlan, ami bennünk van – megnyitó esszé
{jcomments on}
