„A Tisza-parton mit keresek?” – Ady költoi kérdésére végre megszületett a költoi válasz Halász Margit kisregényében. A mesefolyam magával ragadja a déli verőn álmodozót, megmutatva, mennyi mítosz, legenda, szépség és báj lakozik a
„Gémes kút, malom alja, fokos, / Sivatag, lárma, durva kezek” világában, ahol a „vad csókok” mögött igazi zabolátlan szenvedélyek munkálnak.
A falusi rajztanárnő és a cigány festőművész reménytelen szerelmének tragikus krónikájában
a magyar népmese és az európai kultúra meghatározó forrásainak – a görög mítoszok és a keresztény hitvilág„ elbeszélői hagyományai örvénylenek. A szerző egyedi nyelvezete pedig a felszabadult derű és humor túlhabzásából merítve elbűvöli
olvasóját – akár a folyó legendáriumában a szörny-szirén éneke.
A CD-mellékletben részletek a regényből a szerző eloadásában: 44′ 47”
Részlet:
Elvira letette a lámpát, Orbán lába alól pedig egy
rossz mozdulattól kicsúszott a lajtorja, és tompa
puffanással vágódott a földre. Szegény fiú ott
kapaszkodott remegve a padlásajtó alsó fájába
menny és föld között kalimpálva, s ha Elvira nem
segít rajta, holtbiztos lezuhan. De Elvira segített.
Megragadta a fiút a hónaljánál fogva, és minden
erejét megfeszítve próbálta átráncigálni a mennyország
kapuján. A küszködés hevében többször is
összeért az arcuk, Elvira megérezte a fiú borostyánszagát,
a fiú pedig Elvira pusztai vegyes virágmézillatát.
Tikkadtan zuhantak be a biztonságos
szalmára, Elvirára ráesett Orbán, akit a lány mellbimbója
térített magához, ott meredezett egyetlen
centiméterre a szájától. A fiúval forgott a világ,
nem tudta, hol van, mért van, csak azt, hogy le
kell tépni a lányról az inget, rá kell simulni, össze
kell tapadni vele, és forogni-forogni, mint a világ.
{jcomments on}
